Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Tarjányi Béla: Egy biblikus professzor "karrierje" a szocializmusban. Mócsy Imre SJ. élete
A kispapok vizsgáztatása Amikor a Központi Szemináriumból eltávolítottak valami 60 kis- papot, akkor engem is megkérdeztek, hogy meghallgatnám-e a vizsgájukat. Megmondtam, hogy én csak doktrinális véleményt adok, mert a teológiai vizsgák jogi jelleget a püspöktől kaphatnak. De adok mindenkinek írást, milyen anyag melyik részéből vizsgázott nálam, és milyen minősítésre tartanám érdemesnek. Ez jó lesz, ha majd visszamennek a szemináriumba. Egy bizonyíték a püspök előtt, hogy nem lettek hűtlenek hivatásukhoz. így is történt. Több püspökségen elismerték a vizsgákat, egyik helyen csak azt a vizsgát kellett megismételni, amely elégséges minősítést nyert, de a szemináriumi tanárok előtti vizsgán jobb jegyet is kaptak. Horváth Richárd Ide tartozik Horváth Richárddal való kapcsolatom története. Azt hiszem, 1957-ben tette fel nekem a kérdést Vernei Kornél, rákosszent- mihályi plébános:- Mit szólnál egy Horváth Richárd és Mócsy Imre találkozóhoz?- Nagyon örülnék - mondtam.- Akkor majd együtt meghívlak benneteket egyszer vacsorára. A meghívás kitolódott 1958-ra, amikor a Hittudományi Akadémiai tanárságra való meghívásom szóba került. Cavalier József is meg volt híva. Amikor már kezdtünk volna belemelegedni a beszélgetésbe, átveszi az irányítást a plébános e szavakkal:- Tulajdonképpen azért jöttünk össze, hogy az Imre professzorsá- gát megbeszéljük. - Ez nem felelt meg a valóságnak, különben is szégyelltem volna Richárd előtt, hogy önző célból kerestem volna a vele való kapcsolatot. Ezért kissé ügyetlenül közbeszóltam:- Ez nem így van, kérlek. Kornél a tanúm rá, hogy ezt a találkozást már régen megbeszéltük, amikor a tanárságról még szó sem lehetett. - Ez a megjegyzésem (talán mert a hangját elutasítónak érezték) befagyasztotta a társalgást. Cavalier ugyan továbbra is igyekezett, de nem sikerült megtalálni a társalgás kezdetén kialakult közvetlen hangnemet. Utóbb mondta valaki, hogy mi lehetett a közbeszólásomról alkotott benyomás: „Ez a kevély jezsuita annyira beképzelt, hogy még a jóakaratú protekciót (vagy a szocialista összeköttetést) is visszautasítja. Azt hiszi, ő már olyan nagy, hogy nincs is ilyes95
