Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Tarjányi Béla: Egy biblikus professzor "karrierje" a szocializmusban. Mócsy Imre SJ. élete

felelte, hogy nem részletezi, a letartóztatás ellen kell tiltakozni. Mócsy kapott tőle egy levelet is, amely a Magyar Katolikus Egyház érsekeinek és püspökeinek volt címezve.

Mihelyt hazaérkezett Mócsy, Barankovics táviratilag Pestre hívta a püspököket. Hárman jöttek fel: Czapik, Hamvas és Grősz. Mócsy felolvasta nekik Tardini bíboros levelét, ezt a tiltakozó írást, amely nyíltan kiállt Mindszenty határozott, katolikus értékeket védő helytállása mellett. Aztán arra kérte Grősz érseket, hogy sokszorosítsák és terjesszék a levelet. Nagy meglepetésére Czapik azt mondta, hogy mivel a levél a püspöki konferencia tagjainak íródott, úgy döntöttek, hogy nem hozzák nyilvánosságra. Erre Mócsy megjegyezte Grősz- nek, hogy Tardini határozott felszólítása ellenére eddig még senki sem tiltakozott a bíboros letartóztatása ellen. Ismertette küldetésének tárgyát is - mert Czapik erről sem beszélt -, és hogy Tardini igen komolyan gondolta a tiltakozást. Mócsy azon az állásponton volt, hogy tiltakozni mindenkinek joga van, a püspöki karnak is. Egy kissé élesen fogalmazva azt is megemlítette, hogy a Magyar Püspöki Kar lépéselőnyben van a kormánnyal szemben, hiszen a világ összes püspöke tiltakozott, és hogy a magyarok mindeddig olyan nagy önmérsékletről tettek tanúságot, hogy az már joggal vonhatta magára a Vatikán neheztelését. Kovács Sándor püspök megismételtette Mócsyval ezt a mondatot. Aztán Czapik érsek megkérdezte, hogy mit mondott még Tardini. Erre mindannyiuknak elmondta, amit Czapiknak négy- szemközt már megmondott: Czapik érsek urat senki sem bízta meg, hogy tárgyalásokat folytasson az egyház nevében az állammal, és ilyen megbeszéléseket kezdeményezzen. Mócsy annak a véleménynek is hangot adott, hogy ha a levelet egzegetizálják, kiderül, hogy mindenkinek íródott, nemcsak a püspököknek, hiszen ez áll benne: „publice deploremus" - „nyilvános sajnálkozásunkat fejezzük ki" - ez nagyon finom diplomáciai tiltakozás.

Mindezek után Páter Mócsy azt mondta egy rendtársának: „Most már azt sem bánom, ha letartóztatnak!" Ez meg is történt, mindjárt másnap. Délután megérkeztek az ávósok, és az egész rendházat kihallgatták. Vitték a házkutatási, és Mócsy ellen az elfogatási parancsot is. Mócsyt felkísérték a szobájába, ahol engedélyt kért, hogy átöltözzön. Jó meleg ruhát vett magához, mert az Andrássy út 60. január közepén nem valami kellemes hely. Ugyanazok az ávósok jöttek érte, akik előzőleg Liptai frátert keresték, így aztán most is nézték, van-e

83