Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Olofsson Placid OSB. Egy magyar szerzetespap a Gulágon
Bizony, sokat kellett imádkozni... S közben a bírósági tárgyalás, a hadbírósági tárgyalás is megvolt. Ott aztán kisült, hogy valóban a nép ellensége voltam. Bebizonyították. Borzasztó! Aztán megkaptam a 10 esztendőt. A bírósági tárgyalás a szovjet börtönben volt. Akkor történt egy fontos esemény... Feloldozás magyar nótával - Hatan voltunk egy cellában. Reggeliként lavórban betolták a borsó levest vagy micsodát, mi pedig hat kanállal vezényszóra ettünk, ettük a levest. Én egy kicsit pikáns voltam, mert reverenda volt rajtam. A háború előtt nekünk nem volt civil ruhánk, csak reverendában jártunk, így aztán reverendában is fogtak el, és a rabok közt is reverendában voltam. Ez a szovjet börtönben egy kicsit pikáns valami volt. Ennek köszönhettem a kitüntetést, hogy miután a levest elfogyasztottuk, engem kivittek a folyosót és a WC-ket pucolni. Ez óriási kitüntetés volt, nem kellett bent ülni állandóan csöndben a cellában. És néha ezt-azt meg is láttam. Akkor folyt a nürnbergi per, és ha néha megláttam egy újságpapírost, elolvastam... Ugye, mégis valami kapcsolat a világgal. Mindez nagyon jó volt nekem, egy kicsit mozoghattam, mentem a vödörrel a csaphoz, aztán takarítottam mindent. De a szovjet katona a géppisztollyal a nyakában borzalmasan unta magát, és néha elkezdett fütyülni meg énekelni. Én nem is gondoltam semmire sem, de most hadd mondjam: egészen biztos a Szentlélek Úristen bökött oldalba, hogy ha ennek szabad fütyülni, akkor nekem is szabad dú-. dőlni! Magyar nótát fogok dúdolni, hadd tudják a cellában, hogy egy magyar csiszálja a padlót. Tudni illik ugyanis, hogy ott a cellában a fülünk úgy kiérzékenyedett, hogy minden zajt értelmezni tudtunk: most ez jön, most az megy stb. Minden zajra fölfigyeltünk, pedig ott mindenféle más is szólt, például hogy: Világ proletárjai, egyesüljetek! Nos, hadd tudják meg, hogy itt egy magyar takarítja a folyosót. Az egyik folyosó végén hat cella volt. Azok voltak az ún. halálkamrák. Akkor éppen 32 halálraítélt volt abban a hat kamrában. Persze, nem láttam őket, én csak takarítottam ott a folyosót. Akkor megint oldalba bökött a Szentlélek: nem kell nekem a magyar nótának a szövegéhez ragaszkodnom, hisz ez a jóember úgysem tud magyarul. Azt énekelek, amit akarok... Erre szépen elkezdtem énekelni, hogy pap vagyok, katolikus pap vagyok. A halálkamrák előtt még azt is hozzáénekeltem, hogy aki a szentgyónását el akarja végezni, az bánja meg a bűneit, megadom innen a föloldozást. A cellában délutá64
