Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Szeghalmi Elemér: A katolikus sajtó 1945 után

Ezeket az írásokat harmonikusan egészíti ki XII. Piusz körlevele is, aki mintegy szentesíti a nemzeti fölkelést és elismerően emlékezik az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszusra, amelynek során kitűnt a magyar nép mélységes hite és buzgósága. Ijjas Antal lírai hangvételű cikke, az Imádság elesett hősökért forró szavakkal állít emléket a magyar fiataloknak, akik életüket áldozták a szabadságért. Mihelics Vid tanulmánya, Az igazi forradalom történeti okfejtéssel bizonyítja a nemzeti felkelés hamisítatlan forradalmiságát, patriotiz­musát. Szerinte, akik életüket áldozták a szabadságért, azok számára „Igazabb, jobb, szebb és magasabb haza volt az, amelyben élni kíván­tak. . Fekete István tárcája, a Levél Bécsbe gyermekekre és ifjakra emlé­kezik, „akik betelvén az istentelenség szörnyű ürességével, a jelsza­vak csatornalevesével, a hazugság emészthetetlen maszlagéval, ki­mentek felborítani a hegyet, megfordítani a történelmet..." Kunszery Gyula mozgósító erejű verssel, a Bálványdöntés-se\ járul hozzá a forradalmi szám emelkedettségéhez. Ezért a versért - hiába tagadta Sztálin örökségét az álnok Kádár-rendszer - a költő is, a lap is nagyobb meghurcolást szenvedett, mint Kunszery a nyilasok elleni gúnyversek miatt. „Ne csinálj magadnak faragott képet - Mi nem csináltunk, de csi­náltak mások... - Ám jöttek az ifjú óriások, - hiába volt a ferde bal­gaság, - jött úgy, mint kegyetlen, bosszús, vad förgeteg, - s az ércko­losszus a porba dőlt... - Mely évekig gránitkockákon állván - döly- fösködött: ledőlt a nagy sztálini bálvány!" Minden baloldali blöff, hamis és kártékony propaganda s bálvány­imádás örök leleplezése ez az ihletett vers. Hadüzenet a magát humá­nusnak valló baloldalnak, fizetett hazaárulóknak és rabtartóknak. Az Új Ember keményen megfizetett azért, hogy a keresztény ma­gyarság igazi véleményét tükrözte. Ezzel a verssel is, jóformán min­den cikkével 1945-től kezdődő indulásától fogva. A forradalmi szá­mot követően könyörtelenül betiltották a lapot, megjelenését ellehe­tetlenítették. Több mint fél éven át hallgatásra ítélték, munkatársait munka és jövedelem nélküli létre kényszerítették. Az Új Ember leg­közelebbi száma csak 1957. június 2-án jelenhetett meg. Ez azonban már a hazai sajtótörténet új fejezetét jelenti. Budapest, 2001. január hó 60

Next

/
Thumbnails
Contents