Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Szeghalmi Elemér: A katolikus sajtó 1945 után

gazda vezetők, részben az egyház „öreg grófnőknek, hercegnőknek" s efféle káros elemeknek juttatott komoly összegeket.

Pénzes ezeket az állításokat merő koholmánynak nevezi, a tények szikár erejével minden rágalmat cáfol. Végezetül így zárja cikkét: „...jegyezzék meg maguknak, hogy a magyar katolicizmus sem nem jött-ment, sem nem megtűrt itt ezen a tájon, hanem 500 éven át a nemzet egészének, 400 év óta a nemzet többségének életformája, és ma is az egész kereszténységnek középponti csoportja és kifejezője."

Az Új Ember rendkívüli érdeme, hogy komolyan fölhívja a figyelmet egyrészt a felvidéki magyarok, másrészt a hazai németek kitelepítésére. Mindezt a magát humanistának hirdető kommunista rendszer és külpolitika teljesen mellőzi, szervilisen elhallgatja. „A csallóközi világbotrány" címmel közreadott cikk a katolikus hetilapban az országban egyedül emeli föl szavát ebben a kérdésben. Rendkívül kemény a kérdés megfogalmazása. „Elszakítani az embert a földtől, amelyben él, s amelyben ősei nyugosznak, kiűzni az otthonból, ahol tűzhelye volt, eltépni tőle családját, akikért dolgozott, vinni mint a rabszolgát messze idegen vidékre, ki tudja milyen kényszer- munkára: mindez több, mint a kisebbségi jogok sérelme. Ez olyan barbár merénylet az örök isteni igazság ellen, ami túlárad a nemzetközi szabályokon s az állami törvényeken. Az annyit emlegetett emberi méltóságnak a szándékos megsértése ez, ami ellen akkor is föllázadna a katolikus, magyar lelkiismeretünk, ha nem tulajdon testvéreinkről volna szó."

A hazai németek kitelepítés ellen a Magyar Katolikus Püspöki Kar is érdemben felszólal (ezt az Új Ember teljes terjedelemben közli), s mindezt átirat formában juttatja el Dinnyés Lajos miniszterelnökhöz. „Mi, akik 1944-ben az akkori kormánynál minden tőlünk telhetőt megtettünk a zsidók embertelen deportálása ellen, Istentől kapott hivatásunk tudatában szükségesnek tartottuk a felszólalást a németek számkivetése ellen is, annál is inkább, mert híveinkről van szó." A püspöki átirat átgondolt és frappáns módon írja, ezek szerint a fennálló rendelet német származású nagyjainkat, közéleti büszkeségeinket, mint Semmelweis, Ybl, Erkel, Hauszman, Strobl -, hogy csak néhányat említsünk - kiiktatná hazánk történelméből, múltjából. A püspöki kar elítél minden ehhez fogható akciót, gyűlöletből fakadó intézkedést.

52