Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Szabó Csaba: A katolikus egyház (állami) ellenőrzése és korlátozása

jelentések rendszere hatékonyan működött, fontosnak tartották, komolyan vették őket. A bennük megfogalmazott állítások, vélemények, gyanúk alapján indult be az államvédelmi gépezet.

A jelentők az ÁEH hierarchiájának fontos, de mégiscsak legalsó szintjét képezték. A tanácsoknál működő egyházügyi előadók is csak egy közbülső szintet jelentettek. Az ő rendszeres jelentéseiket és munkaterveiket a budapesti központban az Állami Egyházügyi Hivatal munkatársai folyamatosan értékelték, javították. Ők határozták meg a következő feladatokat, tennivalókat. Információkat kértek egyes papok „antidemokratikus megnyilvánulásairól", felhívták a tanácsoknál dolgozó egyházügyi előadók figyelmét, hogy a közelgő egyházi ünnepek, megnyilvánulások alkalmából mire irányítsák megfigyeléseiket.

„Kiindulva a megye politikai helyzetéből, értékelni a püspök, az esperes, az alsópapság magatartását, az e hónapban lefolyt egyházmozgalmi események méreteit és a tömegekre gyakorolt hatását." Ugyanakkor békepapi mozgalomban sem bízott meg az ÁEH. A tanácsoknál és a püspöki aulákba kihelyezett megbízottaknak ellenőrizni kellett „hogyan segítik [a békepapok] a párt és állami feladatokat. Nemzetközi kérdésekben való kiállásuk leleplezik-e [sic!] a népellenes főpapokat és más papokat?"30 A központból közölték az elhelyezett, funkcióikból felmentett papok adatait, hogy az alsóbb szinteken dolgozó ÁEH-munkatársak is naprakész információkkal rendelkezzenek. Ezek a jelentések, munkatervek és utasítások rendkívül fontos dokumentumai az elmúlt diktatúra történetének. E források nemcsak a 20. század második felének egyház- történetéhez szolgáltatnak adalékot, de többek között a köztörténet, az életmódtörténet, helytörténet stb. is meríthet belőlük.

Minden totalitárius diktatúra legfontosabb támaszai közé tartozik az államvédelem, amit egyaránt bevetnek a külföldről fenyegető támadások, ellenséges hírszerzés elhárítására és az ún. „belső reakció" megfigyelésére, korlátozására és felszámolására.31 Magyarországon az

30 BFL XXIII. 102. c. 00178/1952.

31 Sajnos az államvédelem történetének tudományos igényű feltárása is várat még magára. Az eddig megjelent munkák adatgazdagságuk ellenére sem nevezhetők tárgyszerű, alapos történeti feldolgozásoknak. Vö. Berki Mihály: Az Államvédelmi Hatóság. Bp., 1994. és Kiszely Gábor: ÁVH. Egy terrorszervezet története. Bp., 2000. Örvendetes, hogy a Történeti Hivatal munkatársai már dolgoznak egy a tudományos elvárásoknak is megfelelő államvédelem-történeten. Kutatásaik rész- eredményeit tartalmazza egy újonnan megjelent tanulmánykötet. Vö. Államvéde42