Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Szabó Csaba: A katolikus egyház (állami) ellenőrzése és korlátozása

vállaló papokat a hívek is és a paptársak is jól ismerték, ennek ellenére a békepapok támogatása kiváló lehetőséget nyújtott a kommunisták számára, hogy belülről is ellenőrizzék, korlátozzák az egyházat. Jellemző egy Baranya megyei békepap felszólalása az egyik espe- resi koronán: „A püspökre panaszkodik és arról beszél, hogy erős a püspök körül a reakció. A hivatal segítségét kéri. Elmondja, hogy az esperesek között alig van haladó pap. Azt javasolja, hogy aki nincs a haladó papokkal, az ne kapjon kongruát." Válaszként Beresztóczy Miklós elmondta, hogy: „[...] szükséges volna valamilyen megkülönböztetést tenni. Szerinte nem minden esetben büntetés a kongrua megvonása, mert az ordinarius nagyobb összeget juttat az ilyen pap számára és mártírként van elismerve, amely még dicsőséget is jelent a pap számára."18 Mindenkit igyekeztek a saját súlyának megfelelően kihasználni. A kompromittált papoktól információkat lehetett beszerezni a társakról, amit aztán az AEH feldolgozott értékelt, és szükség szerint az államvédelem felé továbbított. A befolyásosabb békepapok pedig a mozgalom tekintélyét emelték a hívek és a paptársak előtt. Sokan egyházközségük, plébániájuk érdekében kihasználták a kényszerű részvételt, és például a békepapi mozgalmat felhasználva, az AEH segítségével elérték templomuk tatarozását. „Különösen 1957-től indult meg intenzívebben az egyházi épületek helyreállítása. Ez a folyamat 1959 nyarára már túlhaladta a szükséges méreteket. Most sok helyen már nemcsak az állag megóvására, illetve a károk helyreállítására, hanem az épületek bővítésére és modernizálására törekedtek. Hivatalunkhoz a tatarozási, bővítési, illetve építési engedélyek iránti kérelmek egész tömege érkezett."19

A békepapi mozgalom vezetői ugyanakkor gyakran közbenjártak paptársaik érdekében is. 1950 őszén például Horváth Richárd intézte el a Budapesti Tanács VB elnökénél, hogy néhány nyugdíjas pap, akiktől egy jelentés szerint „reakciós, demokráciaellenes viselkedésük" miatt vonták meg a kerületi tanácsok a járandóságaik kifizetését, haladéktalanul megkapta a nyugdíját. Ebben az esetben sem Horváth Richárd személye befolyásolta Pongrácz Kálmán pozitív döntését, hanem mint az levelének záró soraiból kitűnik, Horváthnak a békepapi mozgalomban betöltött pozíciója. „Kérem szíveskedjék ezt [a kedvező döntést] az érdekelt nyugdíjas papokkal közölni. Minden hasonló

18 MÓL XIX-A-21-d. Állami Egyházügyi Hivatal - elnöki iratok. 0015/1959.

19 MÓL XIX-A-21-d. 0032/1960.

38