Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez

„Felkészültünk a kritikára és tiltakozásokra. S azok nem is várattak magukra. Főleg azért, mert a Budapesten született megállapodás nem csak hogy nem hozott semmi javulást a magyar egyháznak, de aláírása után több szempontból tovább rosszabbodott a helyzet... Fontosabb jelek: újabb papokat tartóztattak le és ítéltek el. A püspökök szabadságát ugyanúgy, vagy még inkább korlátozták papjaik diszpozíciói terén... Egyre sűrűbben ismétlődtek a vádak (a magyar hatóságok ellen). Ezért egy találkozót kértünk a kormány képviselőivel, hogy tisztázhassuk a súlyos helyzeteket."

Ezt követően 1965 júniusában Prantner József és Miklós Imre tárgyalt a Vatikánban Casarolival.41 „Kemény és feszült tárgyalások voltak, előreláthatóan meghiúsuló eredményekkel... Úgy tűnt, hogy az előző év szeptember 15-i budapesti dokumentum-aláírás kissé idillikus légköre fájdalmasan köddé vált" - írta Casaroli, így folytatva: „Lehet haszontalannak ítélni azt az erőfeszítést, amely az 1964-es megállapodással, amennyire csak lehetett, csökkenteni akarta az egyház jogainak tagadását és gyakorlásuk súlyos korlátozását Magyarországon, de csak oly keveset sikerült elérnie."42 Bizony ez volt az igazság: igen keveset, alig valamit sikerült elérni.

A vatikáni és a magyar fél még egyszer szembesült az 1964-es megállapodással: 26 évvel később, 1990. február 9-én hatályát vesztette, amikor Casaroli bíboros államtitkár és Németh Miklós miniszterelnök aláírta a magyar-vatikáni diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló okmányt Budapesten.

*

41 Ld. Prantner jelentését az 1965. június 14-21. közötti vatikáni tárgyalásokról a Politikai Bizottságnak 1965. június 9-én: Ólmosi i.m. 106-109. - Két részlete: „Casaroli ismét felvetette a korábbi tárgyalások során is általuk szóvá tett panaszokat (hitoktatás, egyházkormányzat szabadsága stb.). A nemrég letartóztatott papokkal kapcsolatban kihangsúlyozta, hogy a múlt év őszén megkötött egyezmény nem zárja ki az egyházi személyek letartóztatásának lehetőségét. Ilyen esetekben a Kormány nem tartozik tájékoztatást adni a Szentszéknek." - Az 1964-i megállapodás értékelése egy év elteltével: „Casaroli megállapította, hogy a nehézségek ellenére is több a pozitívum, mint a negatívum, és megvan a párbeszédre a lehetőség. A további tárgyalások szintjén szeretnének maradni akkor is, ha még nem lehet előrelépést tenni. A magunk részéről is pozitívan értékeltük a megállapodást. Magyarországon a katolikus papok és hívők többségében megerősödött, hogy lehetséges a vallásos meggyőződés mellett a szocialista társadalomban széles nemzeti egységet létesíteni."

42 Szerdahelyi Csongor fordítása, a Szent István Társulat készülő kiadványából. A megjelent kötet: Agostino Casaroli: A türelem vértanúsága. A Szentszék és a kommunista államok (1963-1989), Bp. 2001. 136-151.

29