Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez

kommunizmus elítélése, így a kommunista országok püspöki karai is képviseltethették magukat a zsinaton.

S ekkor, a zsinat első ülésszakán, 1962 októberében jelentkezett Hamvas püspök a magyar pártvezetők megbízásából a vatikáni illetékeseknél: a magyar kormány tárgyalni kíván néhány aktuális hazai egyházpolitikai kérdésről.

A téma a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjához tartozott. Itt dolgozott, mint fogalmazó 1951-től Agostino Casaroli. 1961-ben lépett elő a hivatali ranglétrán: a kongregáció másodtitkára lett, tehát amolyan középkáder. A szocialista országokkal addig még nem foglalkozott. 49 éves volt, amikor 1963. május 7-én először Budapestre érkezett. Ekkor kezdődött el diplomata-karrierje.

Mind személyes, mind egyéni érdekei, mind az ekkor már haldokló pápa új stílusú politikájának érdekei, mind pedig a zsinati atyák „haladó" szárnyának érdekei azt kívánták, hogy minél hamarább látványos, írásbeli dokumentumban rögzített megegyezés jöjjön létre a Vatikán és egy kommunista ország között. S Monsignore Casaroli (ekkor még nem érsek) valóban fontos közreműködője volt az 1964-es megegyezés létrejöttének. Közelmúltban megjelent memoárjában külön fejezetet írt róla „Az első megegyezés" címmel. Hozama a Szentszék számára: az első hivatalos egyezmény kommunista országgal.

Egy másik hozam reménye nem jött be: az 1964-es nyilatkozat kilátásba helyezte újabb, további rész-megállapodások megkötését. Ilyenekre azonban nem került sor.

Itt is fel kell tennünk a kérdést: mi volt a hozama a megegyezésnek a hatmilliós magyar katolikus közösség számára?

A vallásszabadság súlyos sérelmei minden tekintetben változatlanok maradtak az 1964-et követő években, évtizedekben: ezek orvoslása tekintetében semmiféle megegyezés nem történt a felek között; a magyar egyház tagjai továbbra sem rendelkeztek azokkal a szabadság-alapjogokkal, amelyek egy európai demokratikus jogállamban minden egyházat megilletnek.

Ami e megállapodás konkrét hozamának tekinthető: a magyar kormány hozzájárult öt új főpásztor kinevezéséhez. Ez más, „normali- zált helyzet"-ben a Szentatya joga, mindennapos eset a világegyház életében, nem szükséges hozzá nemzetközi megegyezés. Viszont ily módon mindegyik hazai egyházmegye élére püspöki rangú vezető került. Ez értékelhető hozama a megegyezésnek.

25