Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez
szekértolója", a kapitalista hatalmak szövetségese, az atomháború pártolója volt.34 Ekkortájt a magyar kormánynak semmiféle nemzetközi tekintélye nem volt, a szocialista táboron kívül; az ország nyugati kapcsolatait elszigetelték, ENSZ-tagságát felfüggesztették, a világszervezet 1957- től folyamatosan napirendjén tartotta a „magyar kérdés"-t. Nagy erőfeszítések árán azután sikerült öt év alatt az országra nehezedő nyugati diplomáciai nyomást csökkenteni, s 1962 decemberében helyreállították Magyarország teljes jogú ENSZ-tagságát s a „magyar kér- dés"-t levették a napirendről. A Kádár-rezsim külföld felé szóló bizonyítási igyekezetének volt következménye egyrészt az 1963 tavaszán elrendelt országos amnesztia az 56-os politikai elítéltek tömegei számára; másrészt ez okozta a Vatikánnal való hirtelen kapcsolatfelvételi szándékot. A Kádár-rezsim - a belső ellenzéke ellen viselt kegyetlen megtorlás évei után - ettől a lépéstől is azt várta, hogy a nyugati nagyhatalmak előtt ismét tekintélyt szerezhet. A magyar-vatikáni kézfogással azt akarták elhitetni a nyugati közvéleménnyel, hogy Magyarországon az alapvető emberi szabadságjogok, a vallásszabadság terén minden rendben van, erre ütött hitelesítő pecsétet az 1964-es - világszerte propagált - megegyezés. A kádári külpolitika ügyes húzása volt ez: íme, a Szentszék elfogadta őt tárgyalópartnerül, barátságos, szívélyes viszonyban tárgyaltak, s az egyezmény dokumentálja a rezsimnek a vallás, az egyház iránti jóindulatát, kinyilvánítja messzemenő készségét a magyar katolikus egyház támogatására. 34 Például az 1958-i, a vallásos világnézet elleni harcról szóló párthatározat következő pontja: „Az antiklerikális propaganda és agitáció csak abban az esetben lesz eredményes és átütő erejű, ha rendszeresen leleplezi az egyházi reakció nemzetközi szerepét, tevékenységét, amelyet hazánk, a Magyar Népköztársaság ellen folytat. Az ország közvéleményét tájékoztatni kell azokról az ellenforradalmi, politikai akciókról, amelyekkel a Vatikán és maga a pápa az ellenforradalom leverése után megpróbálta gátolni az ország helyzetének konszolidálását. Fel kell tárnunk a Vatikán és az imperialista monopóliumok érdekazonosságát." - Részlet a Politikai Bizottság 1960. március 1-i határozatából (Ekkor XXIII. János volt a pápa): „A püspökök esetenként indirekt módon foglaljanak állást a Vatikán reakciós, az imperializmust védő, szovjet- és népi demokráciaellenes politikájával szemben. Az egyházi sajtó alapvető politikai vonalává kell tenni, hogy szembeforduljon a vatikáni rádió és sajtó reakciós hidegháborús propagandájával és leplezze le az egyházon belüli szélsőjobboldali erőket." Ólmosi i.m. 68. Tehát a legfelső MSZMP-pártszerv utasítja a püspököket és a katolikus sajtót! 23
