Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez

Bár a tárgyalások során Grősz és Czapik érsek hősiesen küzdött, a párthatalom elérte célját: megtörtént az írásos megegyezés, megszüntették a szerzetesek legtöbbjének működési lehetőségét, ugyanakkor a külvilág felé mégiscsak működtek Magyarországon a szerzetesrendek, mégiscsak működtek a katolikus iskolák.

Mit hozott a megegyezés a magyar katolikusok több milliós közössége számára? Egyrészt ennek révén megfosztották a magyar népet a szerzetesek legtöbbjének jelenlététől. Súlyos negatív következmény ez.

Másrészt a megegyezés nyomán az országban először kezdett tudatosodni a hívekben, papokban a párthatalom által terjesztett propaganda: megegyezett egymással az állam és az egyház, tehát hazánkban a legteljesebb vallásszabadság érvényesül; az egyház ügyei rendben vannak a szocializmust építő Magyarországon, amelynek építésére főpapjaik, papjaik is buzdítják őket.

A szerzetesrendek feloszlatásáról nem szerezhettek tudomást sem az Új Emberből, sem a hírlapokból, ezek egyetlen sort sem közöltek a felfüggesztő jogszabályról. Természetesen nem került sor sem ilyen, sem olyan oldalról történő kommentálásra. Annál több vezércikk és más írás foglalkozott a megállapodás óriási jelentőségével.

S nem szerezhettek tudomást sem a papok, sem a hívek a Szentszék elítélő nyilatkozatáról sem. 1950. október 9-i kelettel a vatikáni bíboros államtitkár Grősz érsekhez írt levelében közölte, hogy XII. Piusz pápának nagy fájdalmat okozott a szerzetesrendek feloszlatása, amelyet az erőszaknak tulajdonít és súlyos jogsértésnek tart.8

De volt pozitív hozama is a megegyezésnek. Az állami hatóságtól a dualizmus idején s a két világháború közötti évtizedekben a lelkész- kedő papság hivatalból megkapta a kongruát. Ezt a szocializmus állama is biztosította számukra. Nem különleges kegyből, de kétségkívül megszüntethette volna. Ahogyan ezt elő is irányozta 1968-tól kezdődően.

S ennek a furcsán paradox 1950-es egyezménynek kétségtelenül kiemelkedő hozama: a püspökök által nem kívánt, de Rákosi Mátyás akaratából mégis visszavett nyolc katolikus gimnázium. A kommunisták szándéka nyilvánvaló volt: rövidesen úgyis elnéptelenednek ezek a katolikus iskolák.

Számításuk a többi felekezet esetében bevált: a reformátusok 9 középiskolát, az evangélikusok és zsidók 2-2 gimnáziumot kaptak

8 Salacz i.m. 95-96.; Szabó Csaba: A Grősz-per előkészítése. Bp. 2001. 162-174.

12