Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez
A kormány viszont megígéri, hogy - a magyar katolikus egyházat támogató, segítő politikájának jeleként - visszaad nyolc katolikus gimnáziumot, folyamatosan fizeti a papoknak járó kongruát, ötévenként csökkenő összegben, 18 éven keresztül. A hazai világi és egyházi lapok augusztus végén terjedelmes cikkekben méltatták a megegyezés nagy jelentőségét, egyrészt a társadalom immár zavartalanná vált működése, a szocializmus építése szempontjából; másrészt a magyar katolikus egyház jövőbeli akadálytalan működése szempontjából. Azt sugallta a tömegkommunikáció mindegyik ága, hogy mindenkit, párttagot és pártonkívülit, hívőt és hitetlent egyaránt megnyugtathat a végeredmény: megegyezett az egyház és az állam! S a magyar katolikusok millióinak tudatában ez rögzült - megegyezett az egyház és az állam! -, hiszen ennyit tudtak meg a nagy egyházi és pártpropagandával kísért megegyezésről, amelyre aztán évtizedeken keresztül hivatkoztak mindkét részről az illetékesek. Tárgyilagosan meg kell állapítani: mesteri stratégiával tervezték meg és bonyolították le az egyezmény létrehozását a hatalmon lévő pártpolitikusok 1950 nyarán, számukra a legteljesebb eredményességgel. S e megkötött egyezség kapcsán megoldottak egy, számukra igencsak fontos problémát: a hazai szerzetesség felszámolását. 1950. június 1-jén tette közzé a kommunista párt legfelsőbb szerve „a klerikális reakció elleni harcról" szóló határozatát.3 Eszerint fokozni kell a vallás, főként a katolikus egyház elleni harcot. Ebbe beletartozott a szerzetesrendek feloszlatásának ügye, mégpedig igen ravasz módszerrel, ugyanakkor kíméletlen barbarizmussal. A hazai szerzetesrendeket ugyanis először eszközül használták fel arra, hogy a püspöki kartól kicsikarják a régóta követelt megegyezés-szöveget, majd éppen a megegyezés árnyékában, annak védőernyője alatt, e megegyezés garanciáit felhasználva felfüggesztették a szerzetesrendek hazai működési jogát, magyarul: megszüntették őket. Az illetékes pártszervek céljuk elérése érdekében az első menetben a püspöki kar megfélemlítését akarták elérni, több oldalról kerítve be a főpásztorok testületét. Ennek szolgálatában állt 1950 júniusában ynintegy 3500 férfi és női szerzetes „kényszerlakhely"-re telepítése. E drasztikus eljárás részletei a tavalyi évforduló kapcsán végre már kezdenek ismertekké válni.4 3 Központi Vezetőség határozata a klerikális reakció elleni harcról. Bp. 1950. 4 Ld. a Vigilia 2000. 6. számában közölt tanulmányokat; „Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?" Ferencesek a feloszlatás idején. Szerk. Kálmán Peregrin. Bp. 2000. 9
