Gárdonyi Máté: A papi élet reformja a Trienti Zsinat korában (2001) - Studia Theologica Budapestinensia 27. (2001)

1. A papi élet reformja, mint az Egyház megújulásának alapja - 1.2. A klérus későközépkori válsága

1.2. A klérus későközépkori válsága

1.2.1. A papi életforma válságának okai

A világi papság későközépkori válságának okait az újabb szerzők általában a következőkben látják:23

1. A püspökök kiválasztásának szempontjai. A püspököket a világi hatalom nyomására inkább politikai, illetve a humanizmus korában intellektuális szempontok alapján választották, így háttérbe szorultak a morális és pasztorális követelmények.

2. Az alsópapság toborzása. Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatai előtt nem beszélhetünk hivatásról a szó mai értelmében, már csak azért sem, mert a klerikusi állapot elnyerésében kevéssé a jelölt személyes döntése volt a meghatározó, sokkal inkább a családé. A szülők szándékát általában három tényező befolyásolhatta. Gyermeküket vagy fogadalmi ajándéknak tekintették, akit Istennek ajánlottak fel (pueri oblati), vagy szociális okok vezették őket (sok fiú — kevés örökség), vagy pedig a stúdiumokat kívánták javadalommal finanszírozni.

3. A klerikusi állapot devalválódása. Az Egyház hagyománya szerint liturgikus szolgálatot klerikusok végezhetnek. A reneszánsz kora előtt a ministrálás, harangozás, sekrestyésség is a legalább ton- zúrát felvett férfiak foglalkozása volt. E szolgálatok betöltése végett a későközépkorban hihetetlenül nagy számban adták fel a tonzúrát, Párizsban például a XVI. század elején évente 400-an lettek ilymódon a klérus tagjai, ugyanebben az időben Rouen-ban a népesség egyhar- mada tonsuratus volt. De a papszentelésben részesülők között is igen sok úgynevezett altaristát találunk, akik csak a fogadalmi misesorozatokat mondták (papi proletariátusnak is nevezhetjük őket). Mindez óhatatlanul leértékelte a klérus színvonalát és megbecsülését.

4. A javadalmi rendszer. A klérus megélhetésére rendelt beneficium eredetileg a szolgálat hatékony betöltését kellett volna, hogy előmozdítsa, ehelyett — a lelkipásztorkodás kötelezettségétől elszakítva — egyszerűen megélhetést biztosított annak, aki megszerezte. így a

23 Tanulmánygyűjtemények: Le clerc séculier au Moyen Age. Paris, 1993., Pievi e parrocchie in Italia nel Basso Medioevo (sec. XIII-XV). Atti del VI. Convegno di Storia della Chiesa in Italia (Firenze, 21-25 sett 1981). 2 voll. Roma, 1984., továbbá: AUBRUN, M., La paroisse en France des origines au 15e siècle. Paris, 1986.

20