Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

3. A jezsuiták erdélyi missziója (1579-1603)

1580-ban Gyergyó és Csík környékén folytak a missziók. 1581-ben Szilágysomlyón találjuk a prédikátoraikat, 1582-ben ismét Székelyföldön és Nagyváradon. 1584-ben Tordán, Fenesen, Marosvásárhelyen és Udvarhelyen mélyítették el a nép vallásos ismereteit. Ugyanebben az évben külön küldöttség érkezett Gyergyóból G.P. Campano provinciálishoz, hogy egy misszióst hozzájuk is küldjön. Ekkor működött közöttük - bár még csak novicius volt - Ladó Bálint olyan eredménynyel, hogy „szent férfiúnak", „csodatevőnek", „égi szabadítójuknak" nevezték őt. 1585-ben visszatérnek az atyák Nagyváradra és környékére, ahol 80 faluban folyt az áldásos munka. Még Campano provinciális is eljött, hogy meggyőződjék róla: fontos az állomáshely. Végül kiűzetésük előtt röviddel, 1588-ban Csíkban és Gyergyóban tartottak missziókat nagy-nagy sikerrel. Még Fogarasra és környékére is eljutnak, de ekkor már csak világi ruhában, mert a medgyesi országgyűlés közben kitiltotta őket a fejedelemség területéről.265

A missziós tevékenységek, sőt az erdélyi jezsuita misszió középpontja Kolozsvár volt. Az atyák itt laktak legnagyobb számban, innét jártak szét más városokba és falvakba, itt volt legtöbb iskolájuk és itt tartózkodtak legjobb és legkeresettebb szónokaik. Kitűnően fel tudták használni a kedvező alkalmakat. Ezek voltak az országgyűlések. Ilyenkor nagy számban sereglettek össze Kolozsvárra a fejedelem és a rendek mellett a néptömegek. Az érdeklődés felkeltésére az atyák tanulóikkal látványos előadásokat tartottak, amelyeket a fejedelem és a nemesség is megnézett. Számos vallási vitát rendeztek. Az elsőt még Báthory Kristóf és Zsigmond jelenlétében, 1581 Pünkösdjén. Ez aztán rendszeressé vált. Jellemző rájuk, hogy először senki sem mert kiállni velük disputára, máskor pedig Szántó István egymagában (1584 Pünkösdjén) Nagyváradon három napon keresztül 6-7 órát 303 kálvinista és luteránus lelkipásztorral vitatkozott.266

A vallási viták mellett legfontosabbak voltak az ilyenkor tartott szentbeszédeik. A magyar, latin és német nyelvű szentbeszédekre egyébként igen nagy gondot fordítottak. Olyan helyeken, ahol a fejedelem tartózkodott és vele az udvar is eljárt a prédikációkra vagy az említett országgyűlések idején, csak kiváló szónokokat szerepeltettek.

265 Velics, I., Vázlatok, 125-126.

266 Erről szóló jelentését elég későn, 1587. október 13-án írta meg Acquaviva generálisnak. MAH, III, 78-86, dók. 32.

85