Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

2. A Báthoryak valláspolitikája

1575. márdus 27-én pedig már 12 atyát kért Gyulafehérvárra, azzal a szándékkal, hogy az atyák ott iskolát alapítsanak.

Terve - amit az 1575. február 20-án keltezett levelében XIII. Gergely pápa (1572-1585) is helyeselt174 - azonban nem sikerült, mert Békés Gáspár ekkor támadt Erdélyre, aztán meg Szántó atyát rendelték Rómába a közelgő szentév alkalmával magyar gyóntatónak (ahol aztán öt évig maradt), végül pedig 1575 végén magát a fejedelmet választották királyukká a lengyel rendek.

1579-ben végre megvalósíthatta álmát Báthory. A Heves és Szabolcs megyékben működő Leleszi János (JT594)175 Erdélybe jött. „Szikráját is alig találta a katolikus hitnek, legfeljebb néhány asszonyban."176 Nagy sikere volt, és Báthory Kristóf vajda udvarában olyan szívélyes fogadtatásban részesült, hogy elhatározta: marad. Erre elöljáróitól engedélyt kért és kapott.177 Kristóf pedig minderről értesítette István királyt178, aki Giovanni Caligari lengyel nunciuson keresztül a szükséges pápai engedélyt megszerezte, majd - egy levéllel az erdélyi rendek figyelmébe ajánlva az atyákat179 -, beküldte őket Erdélybe.

174 A levelet 1. Theiner, A., Annales ecclesiastici, II, 87.

175 Leleszi János 1550 táján született a Zemplén megyei Leleszen. Egerben kezdte tanulmányait, majd 1564. szeptember 24-én Nagyszombatban lépett a jezsuiták rendjébe. Prágában, Dillingenben és Ingolstadtban tanult, majd Münchenben és Becsben tanított. Korán kiszemelték az erdélyi misszióra, de betegsége, valamint a még kedvezőtlen belpolitikai helyzet nem tette lehetővé utazását. 1579. március 25-én Nagyváradon és Kolozsváron át Gyulafehérvárra érkezett. Itt tette le a négyes fogadalmat 1585. november 29-én. A rend 1588-as kiűzése után előbb Kővárra, majd Olaszországba ment, ahol Lorettóban 1594. február 26-án meghalt.

176 Lásd Aquaviva generálishoz intézett levelét 1581. augusztus 8-án, MAH, II, 149-153, dók. 70.

177 Megható két levele, amelyet P. Eduardo Marcurian rendi generálisnak írt. Az elsőben, 1579. április 7-én a maga kérését közli, és azt írja, hogy nemcsak Brazíliában és Japánban, de Erdélyben is nagy szükség lenne a társakra. MAH, I, 812-814, dók. 311. A másodikban viszont, 1579. június 10-én már a katolikusok nevében könyörög: „hallgassa meg (a generális) az erdélyi katolikusok sírását és könnyeit". MAH, I, 861-862, dók. 325.

178 A levélről G.A. Caligaritól tudunk, aki 1579. június 14-én levelet írt Ptolomei Gallio bíboros-államtitkárnak. Eszerint Báthory Kristóf azt írta bátyjának, hogy a jezsuiták „betelepítésére ez a legnagyszerűbb alkalom, mert Dávid Ferenc eretneksége utálat tárgyává vált a provinciában, és hogy őt magát fogságba vetették (...)". Vö. MAH, I, 869-871, dók. 328.

179 1579. augusztus 18. MAH, 1,954-955, dók. 348.

63