Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

2. A Báthoryak valláspolitikája

eltűrve - a birodalom régi szokása szerint - azokat, akik hitökben és istentiszteleti rendjükben elváltak tőlünk."143

A zömében protestáns lakosú Thornban is nem a katolikus püspök, Péter Kostka akarata szerint járt el, aki erőszakosan a luteránusok Szent János-templomát követelte, hanem azt javasolta, hogy használják mindkét vallásfelekezet tagjai az Isten házát144, úgy amint az Erdélyben nem egy helyen szokásban van.145 Amikor pedig az egyezség létrejötte után meglátogatta a várost, akkor először az augsburgi hitvallás tagjait köszöntötte, a katolikus klérus nem kis csalódására, de rögtön hozzáfűzte, hogy ő a katolikus templomokat mindig, mindenben megvédi. Azt csak sejteni lehet, hogy ebben politikai okok is közrejátszottak. Talán így akart példát adni a Gdanszkiaknak, akik uralmát sokáig nem akarták elismerni, és valóban, amikor a behódolás megtörtént, Báthory azonnal szavatolta augsburgi hitvallásuk szabadságát.

Ugyanez a meggondolás vezethette akkor is - és ez minden vallásfelekezettel kapcsolatban elmondható róla -, amikor a közélet élére nevezett ki embereket. Soha nem a vallási hovatartozást nézte, hanem a rátermettséget. A luteránus nemesek közül Báthory uralkodása alatt 6-an lettek „vajdák" és 22-en várnagyok. A kálvinista Radziwill testvérek pedig egészen a hetmanságig vitték. Volt egy antitrinitárius bánja is a királynak (Jan Kiszka) és 1579-ben egy luteránus királyi titkára (Jan Drohoiowski)146, hogy erdélyi kancellárjáról, a szintén evangélikus Berzeviczy Mártonról ne is beszéljünk, pedig ellene még a király által annyira tisztelt Szántó István jezsuita atya is tüzelte őt.

Világosan megállapítható tehát, hogy a protestánsok számára a Báthory-korszak a soha-vissza-nem-térő vallásszabadság időszaka volt. Később, III. Zsigmond (1587-1604) alatt már egészen másképpen bántak velük.

143 A Pamietnik Sandomirski-ban megjelent lengyel eredetinek a „Blätter für literarische Unterhaltung" 1840 január havi 30. számából átvett német fordítása a szebeni Trans- silvania 1840. június 5-i 44. számának 172-173. lapjain.

144 Glemma, T., Stosunki koscielne w Toruniu w stuleciu XVI i XVII, Warszawa 1934,113.

145 1564-ben a karánsebesi templomot használták ugyanígy.

146 Az egészről kimerítően 1. Merczyng, H., Zbory i senatorowi w dawnej Polsce, Warszawa 1905.

54