Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

1. Az új állam neve: Erdély

hatósága egész Erdélyre kiterjedt.72 így körvonalazódott az ortodox egyház szervezete az erdélyi fejedelemség első évtizedeiben. Ez a szervezet időközönként működött ugyan, de soha nem volt állandó. Az egyházi élet valódi húzó ereje, még évszázadokig a „protopópák" intézménye maradt, amelyet könnyen ellenőrizhettek uradalmaikon a főurak.73

Az ortodox románok először a brassói szászokon keresztül találkoztak a reformáció lutheri irányával. Mivel a brassói városi tanács a területén élő minden egyházért felelősnek érezte magát, kezébe vette a románok egyházának a reformálását is, amely éppen úgy megkívánta ezt, mint a szászoké. Honterus „Reformkönyvecskéjének" bevezetőjéből (1542) ez világosan kivehető. Ugyanezt célozta Valentin Wagner görög Katechesis (1544) című műve is. Mindez erőszakmentesen történt.

Ugyanebből az időből származik a két első román nyelvemlék, két katekizmus, amelyek közül az első 1544-ben készült Szebenben Lukas Trapoldner nyomdájában, cirill betűkkel; a másikat pedig a görög származású Coresi diakónus szerkesztette és jelentette meg 1559-ben Brassóban, Evangheliarul Romanesc címmel.74 A katekizmusok gyors elterjedése és újra kiadása azt bizonyítja, hogy az ortodoxok egyáltalán nem tartották eretnek könyveknek, sőt, ellenkezőleg.75 Ion Lupas azonban helyesen jegyzi meg könyvében, hogy a szászok által terjeszteni próbált lutheri reformáció nem sok nyomot hagyott a román népben.76

A 16. század 60-as éveiben sokkal több sikert arattak a kálvinistáknak. Miután hiába próbálták az ortodox románságot prédikátorokkal és nyomtatványokkal a reformáció útjára csalogatni,77 János Zsigmond

72 Vö. M. Pacurariu, Istoria bisericii ortodoxa romane, I, Bucuresti 1980,476-479.

73 C. Alzati, Riforma, 127.

74 Vö. P.P. Panaitescu, cultura in Transilvania in vremea feudalismului dezvoltat, in: Istoria Rominiei, II, Bucuresti 1962,687-709, itt 708-709.

75 Kimerítően tárgyalja az egész katekizmus-kérdést I.Craciun, Catechismul Romanesc din 1544 urmat de celelalte catéchisme Romano-Luterane Barseanu, Sturdzan si Martian, Sibiu - Cluj 1945-1946, 25; hozzá még I. Craciun - S. Jako - G. Gründisch, Reformatia religioasa in Transilvania, in: Istoria Rominiei, II, Bucuresti 1962, 1034-1055, itt 1039- 1046.

76 I. Lupas, Istoria Romanilor, Sibiu 1943,81.

77 Happortoni Forró Miklós 1564-ben jelentetett meg Coresi diakónussal egy Heltai által fordított prédikációs könyvet. Vö. M. Endes, Erdély három nemzete, 147.

30