Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
3. A jezsuiták erdélyi missziója (1579-1603)
tartozó összes plébániák évenkénti vizitációja, az üres plébániák betöltése, valamint a bíborosnak évenként történő írásbeli jelentéstétel. Az esperesnek arra is vigyáznia kellett, hogy a szentségek kiszolgáltatása az előírt formák, az ünnepek megülése pedig a gregorián naptár szerint történjék. Ezek az intézkedések szemmel láthatóan azt célozták, hogy a katolikusok, főleg a papság körében a rendet és az egyházi fegyelmet újra helyreállítsa. 8 Az esperesség intézménye, bár sokban segített a helyzeten, a püspökséget mégsem tudta pótolni. Hiányzott az új szellemű papság, amelynek kinevelése a főpásztor feladata lett volna és amelyet a jezsuiták kolozsvári szemináriumuk öt éve alatt nem tudtak megtenni.358 359 Lengyelország túl messze volt, az onnan való kormányzás pedig nagyon nehézkes. A fejedelmet ennek felismerésében Alfonso Carrillo is segítette. Bár már az 1595-ös esztendőkben tartott országgyűlési határozatok értelmében joga volt erre, Báthory Zsigmond 1598. május 1-jén betöltötte a gyulafehérvári püspökséget és főpásztorául Náprágyi Demetert nevezte ki. Az új püspöknek a kancellárság is a vállára nehezedett, ami nagyban hátráltatta a püspöki teendők végzésében. Fennmaradt a levél, amelyben Náprágyi püspöki megerősítését egy bíboros által kérte.360 Mielőtt azonban a megerősítés megjött volna, Erdély Magyarországgal való egyesítésének lelkes hívét 1601-ben száműzték a fejedelemségből. Ezzel az erdélyi püspökség egy hosszú évszázadra megszűnt, csak címként létezett. A magyar királyok egyeseket ugyan kineveztek erdélyi püspökké, de azokat sem Róma, sem a fejedelmek nem hagyták jóvá. Az erdélyi katolicizmus számára pedig elérkezett a legnehezebb időszak: a protestáns fejedelmek kora. 358 Veszély, K., EEA, 304-306. 359 Vö. Szilas, LAlfonso Carrillo, 20. 360 Az Erdélyi Káptalani Levéltár 40. ládájának 229. számú dokumentuma. 113