Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
1. Az új állam neve: Erdély
minden valamirevaló uralkodói udvarában jelen voltak, olyannyira, hogy a 16. század végén és még inkább a 17. század első évtizedeiben az európai politika folyásába is döntően beleszólhattak. Erdély lassan szétfeszítette a török által rákényszerített kereteket. A „methamorphosis" során Erdély alkotmányjogilag görcsösen kapaszkodott Szent István (11038) örökségébe és - Werbőczy Triparti- tumába. A vajdaság eszméje élt tovább abban a rendi unióban is, amelyet a magyar nemesek, a székelyek és a szászok újítottak meg egymással, miután a török elől hajtott Partium 1544-ben kopogtatott a tordai országgyűlés ajtaján. A régi vajdaság rendje azonban Erdély fejedelmi udvarához már nem ért el. Erdély - kicsiben - Mátyás király (1456-1490) Magyar- országává nőtte ki magát, az ő műve folytatódott Gyulafehérvárott. A nemesi köztársaság álma, melyet főurai a kezdet-kezdetén dédelgettek, az erős fejedelem egyeduralkodói hatalma miatt elhalt. A György baráti hagyatéka volt az, ami Erdélyt elsősorban életben tartotta. A rendek csak hitetették magukat azokkal a jogokkal, amelyeket maguknak a kápolnai egyezségben (1437) írásba foglaltak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Fejedelmi Tanács létszáma, melyről országgyűlési végzés rendelkezett: néha a helyek fele sem volt betöltve, és egyetlen olyan főrendű család sem található, amely mindvégig képviseltetné magát benne. A fejedelem ugyan mindig kikérte tanácsosai véleményét, de állásfoglalásuk egyáltalában nem kötelezte őt.2 A fejedelem jogainak megállapítását, körülhatárolását az ország- gyűléstől nyerte ugyan, némely ügyekben - mint később majd látni fogjuk: vallási ügyben - a rendek szerepének fontossága tagadhatatlan. Ha figyelemmel kísérjük a kis ország belső ügyeinek fejlődését, akkor nyilvánvalóvá válik: aki a fejedelemséget irányítja, aki belpolitikájának irányt szab és ezt, ha kell, akár kényszer alkalmazásával is elfogadtatja a rendekkel, az a mindenkori fejedelem.3 Erdély különleges politikai helyzetét csak fokozta az a vallási megoszlás, ami benne a reformáció kezdete után pár évtizeddel fellépett és aminek taglalása majd alább következik. Még pontosabban fogalmazva: különlegesen egyedi volt az a mód, ahogyan fejedelmei és országgyűlései ennek a vallási megoszlásnak a szétfeszítő erejét helyes 2 Szakály F., Virágkor és hanyatlás, in: Magyarok Európában, II, 132. 3 Bíró V., Az erdélyi fejedelem jogköre, 1571-1690, 7. 10
