Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
3. A jezsuiták erdélyi missziója (1579-1603)
összezavart". Nyomába jött - előbb Mihai Viteazul (+1601), majd - „Basta császári vezér elnyomó, magyarüldöző uralma, mely ismét török beavatkozást, újabb pusztulást vont maga után."315 Bár a gyakori fejedelemváltás, a háborúk és a nyomukban fellépő pestisjárványok mély sebet ejtettek az országon, különösen a szegény nép sínylette meg a kiszámíthatatlan változások utáni káoszt, ezek a vallások belső életében nem sok változást eredményeztek. Azok a maguk útján haladtak előre. Egyedül a katolikusokra nehezedett még nagyobb nyomás, és hamarosan egy, az 1556-os eseményekhez hasonló horderejű csapás. 3.2.1. A jezsuiták első kiűzése Erdélyből Amikor Zsigmond fejedelemmé választására sor került volna 1588- ban, a protestáns rendek addig nem akarták nagykorúsítani, amíg bele nem egyezik az általuk egyre kevésbé kedvelt jezsuiták száműzésébe. A jezsuitákat Zsigmond és a katolikus főurak már idejében figyelmeztették, és ők 1586 óta résen is voltak, mert Báthory István halála után az ellenük irányuló kampány egyre nagyobb méreteket öltött. Ezért 1588. november 28-án Giczy János kormányzóhoz beadtak egy folyamodványt, amelyben őt tisztére és esküjére figyelmeztették, amely szerint ő „jogában és szabad vallásgyakorlatában mindenkit megtartani és megvédeni köteles".316 A Medgyesen tartott országgyűlésen 1588. december 21-én mindent felhoztak ellenük a vádlók: azt, hogy bálványimádók, mert tisztelik a szentek képeit, mert hisznek az átváltoztatás valóságában; azt vetették a szemükre, hogy áthágták jogkörüket, mert csak a tanításra voltak beengedve, ők pedig mindenfelé zavarokat támasztanak prédikációikkal és Erdély romlását siettetik; végül az erőszakos térítés vádjával illették őket, mondván, hogy gyermekeiket ellenük fordítják, és a katolikus hitre kényszerítik.317 Másnap a páterek kértek szót. Wujek viceprovinciális latin, Szántó pedig magyar nyelvű védőbeszédet tartott, mindhiába. Még aznap írásban is megismételték tiltakozásukat. Felrótták a fejedelemnek és a 315 Kosáry, D., Magyarország története, 101. 316 MAH, III, 252-254, dók. 86. 317 A vádakat és rájuk a cáfolatot lásd Szántó Istvánnak a jezsuiták erdélyi kiűzésének történetét leíró írásában, MAH, III, 315-373, dók. 99. 100
