Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)

Diáksorsok

Az első munkája Mindszenty portréja volt. Nekem ajándékozta, én pedig elküldtem egy genfi kiállításra. Sajnáltam, amikor valaki megvette. A magyar orvostanhallgatók közül elsőnek végzett az egyetemen. Festőművész is lett. A leuveni Magyar Kollégium tele van alkotásaival, így pl. Budapest hatalmas látképe.

Lehetőséget kapott szakmai továbbképzésre az egyik amerikai egyetemen. Ott akarták végleg tartani, de nem vállalta. Ki nem állhatta az amerikai életstílust. Elmondta, hogy miért: — Ott még egy súlyos beteghez sem nyúlhatok, amíg az illető vagy egy hozzátartozója alá nem írja, hogy vállalja a műtét költségét. A sebésznek tanácsos már jó előre egy-két ügyvédre „előfizetni", mert minden apró hibáért beperelik.

— Ha egy családot meglátogatok, ne virágot vigyek a háziasszonynak, ne játékbabát vagy kislovat , hanem dollárt osztogassak a gyerekeknek. Inkább leszek háziorvos egy kis belga faluban, mint ünnepelt sebész Amerikában.

Keresett sebész lett egy belga vidéki városban. Családot is alapított. Egy leuveni vasutas csinos lányát vette el. Életnagyságú portrét készített róla, amely minden kiállításán szerepelt. Három lányt nevelt fel. Mindegyikük az anyjára ütött.

Szép kis villát épített a város peremén az erdő szélén. A villa emeletén redezte be a műhelyét, ahonnan állandóan megcsodálhatta a szép vidéket. Gyönyörű festményt készített róla, amelyet szintén nekem ajándékozott, és ma is a hálószobámat díszíti.

Minden álma megvalósult, de állandóan a honvágy kínozta. A hetvenes évektől kezdve gyakran haza is látogatott. Útközben megállt mindig a Duna partján Regensburgban, hogy festegessen. Utána hazament. Haza? Hol volt a hazája? Itt vagy ott?...

Ha otthon volt, mindig ide vágyott vissza a családjához. Maga mondta, hogy milyen boldog, amikor útban vissza már messziről megpillantja az erdőszéli házát. Aztán megint a honvágy gyötri úgy, mint Adyt:

82