Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)

Diáksorsok

A pszichiáter újabb tanácsa: — Intézeti kezelésre szorul a legény, de ne tegyük be az egyetemünk pszichiátriai intézetébe, mert ott diákok is kísérletezhetnek vele, és ez csak fokozná a csökkentértékűségi tudatát. Ő tud egy ideális megoldást:

— A svájci Bern mellett az egyik faluban van egy jó magánklinika. Az ilyen betegek számára ott a legjobb módszert alkalmazzák. A falu lakóinál helyezik el őket, mindegyiket a saját szakmájában foglalkoztatják, miközben a klinika felügyelete és pszichiátriai gondozása alatt állnak. Ez a legjobb környezetterápia.

Hittem neki, és odavitettem a fiút. Csak később tudtam meg, hogy Belgiumban is van ilyen lehetőség, nem is messze Leuventől, ahol ugyanezt a módszert alkalmazzák. Havi nyolcezer frankba került a kaland. Nagy pénz volt ez akkor. Egy kezdő tanár havi fizetése az egyetemünkön nem volt több, mint tizenötezer frank. Kerüljön, amibe kerül! A lényeg az, hogy meggyógyuljon a legény.

Hat hónap múlva értesít a klinika igazgatója: — A fiú teljesen rendbe jött, de jó volna, ha még egy hónapig maradhatna utókezelésre. Azonnal válaszoltam: — Maradjon csak! A fő az, hogy valóban teljesen rendbe tegyék.

Egy szép tavaszi reggelen a Volkswagenembe ültem. Luxemburgon és Kelet-Franciaországon át hajtottam a kocsit, hogy először életemben megcsodálhassam ezt a vidéket is. A fiú már a falu végén várt. Nyakamba ugrott örömében. Boldog volt, hogy visszajöhet Belgiumba, és folytathatja a tanulmányait. Én is reménykedtem.

Hazafelé a Fekete-erdőn keresztül jöttünk. A Titi-tó partján ebédeltünk. Eszembe jutott a kedves költőm, Szabó Lőrinc verse:

„Előttem ring a Titi-tó, még a neve is vidító, úgy fütyül, mint a cinkedal. Légy még egy kicsit fiatal. "

79