Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)
Előszó
ELŐSZŐ Ez a könyv a hű emlékezés hangján mondja el több száz magyar egyetemi fiatal sorsát. Lelkiismereti okok miatt a kommunista uralom legsötétebb éveiben nem készülhettek fel az életre és országuk szolgálatára szülőhazájukban. Sok veszélyt és kockázatot vállalva kerültek külföldre, és Belgiumban találtak menedéket és tanulási lehetőséget. Mind az ország hatóságai és lakosai, mind az egyetem vezetői és tanárai meleg szimpátiáról és segítőkészségről tanúskodtak velük szemben. A Gondviselés sem hagyta el őket, mert több magyar atya, domonkos, jezsuita és bencés, valamint világi pap személyében lépett hatékony segítésükre. Az egyház ezen kiváló szolgái karolták fel, és fogták össze őket, szervezték meg együttlétüket, és adtak nekik lelki támaszt. A hivatásukhoz voltak így önzetlenül hívek: segítették minden lehetőségükkel a rászoruló fiatalokat. A Mindszenty Diákotthon, később a Magyar Kollégium lett a diákok fészke. Én is az alapító generációhoz tartoztam, és négy éven át élveztem házunk bensőséges életét. Noha ez a négy év életem legszegényebb időszaka volt, örömmel és hálával gondolok rá vissza. Igazi közösségben és szoros barátságban éltünk együtt. Anyagilag is szolidaritást vállaltunk, segítettük egymást, és a bizonytalanságok ellenére, jókedvben töltöttük hónapjainkat és éveinket. A ház belső élete is nagyszerűen meg volt szervezve. Ki- nek-kinek megvolt a maga felelős munkája a porszívózástól kezdve az illemhely takarításáig. Nekem éppen ez az utóbbi szerep jutott, mert nem volt rá önkéntes, én meg elvállaltam, mivel aránylag kevés időt vett igénybe. Mikor a mi nemzedékünk 1949 elején elmenekült Magyar- országról, úgy terveztük, hogy befejezzük tanulmányainkat, és 7
