Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)
Függelék
Nemcsak kenyérrel él az ember, de azzal is... Az anyagiakról, elsősorban az élelmezésről a gondnoknak kellett gondoskodnia. Az igazgató bízta meg ezzel a feladattal, a pénztáros segítette, a diákok által választott három ún. konzul pedig ellenőrizhette a munkáját. Sokan szerettek, akik szívéhez a legközelebbi út a gyomron át vezet, de talán még többen haragudtak rám, mert kényesek voltak a gyomrukra. Eőry Jóska, aki közgazdaságtant tanult, kiegyensúlyozott és nyugodt ember volt, nagy szakértelemmel végezte a gondnoki feladatokat éveken át. Tanulmányai vége felé azonban lemondott, utána sokáig egy bank szolgálatában dolgozott Angliában, amíg végül a Világbank szolgálatába került Washingtonban. Utána rövid időre Maróthy Laci vette át ezt a munkát, de nemigen fűlt rá a foga és bennem látta a jövendő gondnokot. Talán jobb lett volna, ha ezt a nehéz és nagy felelősséggel járó munkát nem fogadom el. Nem is voltam kellő módon felkészülve erre a feladatra. Csaknem másfél éven át végeztem ezt a munkát. Sok ellenséget szereztem magamnak, de egészen közelről követhettem a fejleményeket, és szerény honoráriumot is kaptam. A gondnok segítője a pénztáros volt. Az én időmben Mon- dovits Pista kezelte a pénzt és végezte az ezzel járó könyvelést. Ő is történelmet tanult, jól megértettük egymást, és együttműködtünk. A hónap első napján mi osztottuk ki a pénzt azoknak a diákoknak, akik a Kollégiumtól kaptak támogatást. Ez jól meg volt határozva, visszaélésre nem volt lehetőség. Az igazgató a pénzügyeket természetesen bármikor ellenőrizhette. A konzulok gyakorlati szerepe az esetleg kért kölcsönök megítélésében mutatkozott meg. A magyar betegség, a kölcsönkérés Leuvenben sem volt ismeretlen. Csak az kaphatott kölcsönt, akinek az öt bizalmi ember (gondnok, pénztáros és a három konzul) közül legalább három 67
