Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)
Függelék
A végzettek egy része Belgiumban helyezkedett el főleg azok, akik itt találtak maguknak élettársat. A többség azonban főleg az USA-ba és Kanadába vándorolt ki, ahol jó anyagi körülményeket tudott biztosítani magának és a családjának. Csak kevesen voltak, akik hazatértek Magyarországra, vagy pedig elkallódtak. Viszonyunk az egyetem vezetőségéhez és tanáraihoz A rektor többször meglátogatta a Magyar Kollégiumot. A jóság szinte sugárzott belőle. Csupa fül volt, és a legjelentéktelenebb magyar diákhoz is figyelemmel fordult. Különben is sajátságos módszere volt az ifjúság megismeréséhez. Nagy kocsijával gyakran feltűnt az utcákon és az utakon. Nem volt olyan stoppos, akit fel ne vett volna. Ilyenkor rengeteg kérdést tett fel. Egyszer én is utasa voltam Brüsszeltől Leuvenig. Mikor mondtam neki, hogy magyar diák vagyok, nagyon megdicsért a holland nyelvtudásom miatt. Főleg arra volt kiváncsi, hogy jól megy-e a tanulás és nincsenek-e különös nehézségeim. Muzslay atyától hallottam, hogy minden szombat délelőtt fogadta az egyetem tanárait. Nem is kellett előre bejelentkezni. Az atyától a végén mindig megkérdezte, hogy van-e pillanatnyilag valami különös gondja. Abban persze soha nem volt hiány. A fiókjából mindig szép összeget szedett elő... Ami a professzorokhoz való viszonyunkat illeti, néhányan megközelíthetetlennek tűntek fel, de a legtöbben nagyon emberségesek voltak hozzánk. Egy alkalommal az egyiket kellett valamire kérnem. Abban az időszakban őt tartották az egyik legszigorúbb és legkegyetlenebb tanárnak (Prof. Jan Van Hout- te). Szorongva léptem be az irodájába. Felkelt a székéből, hozzám sietett, és kezet nyújtott. — Hogy van Ágotha úr? — kérdezte. Úgy elcsodálkoztam, hogy 62
