Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)
Függelék
kaptam meg. A havonta kapott összeg 3000 BEF volt. Ebből 1800 frankot fizettem a Kollégiumnak a lakásért, az élelmezésért és az egyéb szolgáltatásért. 1200 frankot tarthattam meg magamnak, ami kiegészült azzal a pénzzel, amit a 9 hónapon át gyári munkámmal szerzett keresetemből megspóroltam. Az egyetem flamand tagozatára iratkoztam be a történelmi szakra. A flamand diákok segítőkészségét a magyarokkal szemben mindig nagyon becsültem, és a flamand környezet megnyerő volt számomra. A választásom igazi oka az volt, hogy németül már jól tudtam, és így a némethez közel álló nyelvet könnyebb volt elsajátítanom. Az 1957-1958 tanévre beiratkozott 164 magyar között kevesen voltak, akik szintén holland nyelven tanultak (talán csak 10-15), köztük három leány: Bősze Mária, Erős Zsuzsa és Szabó Teri. Mind a három diplomát is szerzett. Még a francia nyelven tanuló magyarok is sokszor megalázó megjegyzéseket tettek ránk. Lenézték a flamandokat, pedig azok voltak a legnagyobb jótevőik... A magyar diákok nagy része nagy lendülettel, erőfeszítéssel és akarattal fogott a munkához. Azok a diákok, akik már a forradalom előtt az egyetemen tanultak (Bárdos-Féltomyi Ádám, Deutsch Gyuszi (a „jóságos"), Luczek Pista, Maróthy Laci, Szűcs Piroska, Rezsőházy Rudi és mások), sokat segítettek a munkában. Néhányan már tanársegédek voltak az egyetemen, és tudták, hogy mire kell nagyobb súlyt fektetni. Sokat segített a nyelvtanulásban az is, hogy a magyar diákokat igyekeztek kapcsolatba hozni a francia nyelvű belga családokkal. Ezzel kapcsolatban voltak vidám esetek is. Tudott dolog, hogy sokan szeretnek felvágni. így pl. Péterfalvyval fordult elő, hogy egy wallon családnál töltött pár nap után komoly pofával jelentette ki: Gyerekek, keresnem kell már a magyar kifejezéseket... Ezt ő talán el is hitte. Strammer Bandiról mesélik, hogy az asztalnál ült és csak mondogatta: Nem jön a magyar szó, nem jön... Egyszer csak derült arccal lélegzett fel: Megvan! Asztal... 59
