Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)

Mindszenty Diákotthon

che in Not-Ostpriesterhielfe" munkájába, ezzel támogatást juttatott az Otthonnak.

Elkezdte az Otthon épületének a javíttatását, és tervet készített az épület megvételére is. Meggyőződött arról, hogy a nagy angolszász, germán és latin kultúrák érintkező pontján, Belgiumban kialakult mentalitás és életstílus igen jó hatással van a magyar fiatalokra. Az igazgatók diákfelvételekkel kapcsolatos széleskörű levelezése betekintést nyújt az ötvenes évek első felében menekült magyar fiatalok nehéz és nemegyszer tragikus sorsába. íme egy-két eset!9

Az egyik fiú „feketén" érkezett a belga határra. A határőrség elfogta, és visszatoloncolta Németországba, ahol az aacheni börtönbe került. Az ügyét tárgyaló bíró annyira szimpatikusnak látta a fiút, hogy maga ment el vele a düsseldorfi belga konzulátusra a vízuma ügyében. Miután a szükséges igazolásokat a leuveni egyetemtől megkapta, megérkezhetett az Otthonba.

Egy másik legény leszerződött a francia Idegenlégióba abban a reményben, hogy francia állampolgárságot és tanulási lehetőséget kaphat. Pár hónapos kiképzés után már a kikötőben állt, hogy Indokínába szállítsák. A behajózásakor érkezett meg egy másik hajó tele sebesültekkel. Ez annyira megrémítette, hogy azonnal megszökött. Hónapokon át Dél-Franciaország- ban bujkált, amíg kalandos utakon el nem jutott Leuvenbe.

Az egyik fiú 1953 nyarán menekült a várpalotai rabbányából. A „vasfüggönyön" egy akna leszakította a jobb lábát. Egy bécsi kórházban kezelték, utána a welsi menekülttáborba került. A tábor lelkésze, Mácsody István ajánlotta a Diákotthon igazgatójának:

„Laci értékes fiú. Sokat szenvedett, ami lelkileg elmélyítette. Erős akaratú, szorgalmas ember. A táborban ő a titkárom. Szívből ajánlom."

9 Coll. Hung. A. D. 1031.

25