Fülöp Tibor - Rihmer Zoltán (szerk.): Magyar katolikus egyházjogi bibliográfia 1917-1998 - Studia Theologica Budapestinensia 22. (2000)

Rihmer Zoltán: Előszó

megjelenés időrendjében követik egymást, az egy évben publikáltak adatai a szerzők ábécérendjében sorakoznak, egy szerzőnek több, azonos évben megjelent műve esetén pedig a műcímek ábécérendje szerinti sorrendben állnak. A szerző nélküli tételek felsorolása egy- egy éven belül a szerzőnevet tartalmazó tételek után következik.

b) A jogtörténeti részben önálló címek alá kerültek a katolikus egyházjog forrásainak, tudományos irodalmának és (jogiintézményeinek történetét tárgyaló vagy érintő művek. E címeken belül az alsóbb szinteken hasznosnak tűnt a források és a rájuk vonatkozó szakirodalom elkülönítése, valamint az adott tagolódási szint természetének megfelelő, időbeli és térbeli alosztások alkalmazása (pl. középkori — újkori; egyetemes — magyar). A negyedik cím alá azok a munkák kerültek, amelyek az 1917 előtti kánonjognak a világi jogokkal való kapcsolatát vizsgálják.

c) A hatályos jogi rész öt címre oszlik. Az első helyen a vizsgált korszakban megjelent hivatalos egyházi dokumentumok adatai szerepelnek, amelyek jelentős része közvetlen, ill. közvetett jogforrás, fennmaradó hányaduk pedig a jogszabályok értelmezésének alapvető segédeszköze. A 2. cím az 1917-es CIC beosztásának rendszerében közli a rá vonatkozó szakirodalmi művek adatait. Ettől némileg eltérő rendszert követ az új, 1983-as kódex beosztásához igazodó 3. cím, amelynek felvételét az alapul szolgáló hatályos joganyag eltérésén túl az is indokolja, hogy a II. Vatikáni Zsinat szellemiségét tükröző 1983- as CIC-nek a korábbitól való eltérései a rá vonatkozó művek címeiben is tükröződnek, ami a korábbi beosztás fenntartása esetén besorolási problémákhoz vezetett volna. A 4. címben kapott helyet a latin egyháztól eltérő rítusú keleti egyházak jogának irodalma. Az utolsó,

5. cím a jogtörténeti részhez hasonlóan az egyházi és a világi jog kapcsolatát tárgyaló munkák adatait sorolja fel.

5. Minthogy az előző pontban ismertetett hierarchikus címrendszer segítségével egy-egy kérdéskör forrás- és szakirodalma viszonylag könnyen fellelhető (bár — a dolog természetéből fakadóan — nem mindig egyetlen helyen), tárgymutató összeállításának nem láttuk értelmét. A bibliográfia 950 tételének szerzői (források, gyűjteményes kötetek esetén a művek szerkesztői).a bibliográfia utáni névmutató segítségével kereshetők vissza. (A fordítók és a recenzensek nevét a mutató értelemszerűen nem tartalmazza, mivel a fordítás, ill. a recenzió mögött nem áll önálló tudományos munka.)

17