Muzslay István: Az Egyház szociális tanítása - Studia Theologica Budapestinensia 17. (1997)

Függelék

A hivatalos állami és egyházi körök inkább csak megtűrték, de alig támogatták őket. Komolyan vették a falusi és a városi szegények gondjait, tömegbázisuk időnként szélesre nőtt, de komoly politikai tényezővé alig váltak. Később a korszerű és nagyhatású jezsuita, Bangha Béla is felsorakozott, főleg a keresztény értelmiség lelki-szellemi képzésére. A huszas évek elején megalapította a Katolikus Sajtóvállalatot.

Az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után vált először közéleti erővé a keresztény szociális gondolat, amely azonban a nagy úttörők szellemétől fokozatosan eltávolodott, és az ún. keresztény kurzusba torkollott. Az eredeti szellemiség és tartalom kilúgozódott. A magyar politikai mezőny többsége a második világháború végéig megőrizte a „keresztény-nemzeti" címkét.

Prohászka fogalmazta meg a kor keserű mérlegét: „Minden keresztény ebben az országban, még a szószegések, marakodások és a szemkikaparások is. "

A két világháború között sok buzgó fiatal pap és világi fáradhatatlan munkája nyomán megindult a modern lelkipásztorkodás, a mélyebb egyéni és szervezett hitélet, a keresztény sajtó fejlesztése és a fiatal keresztény értelmiség felsorakozása. Bangha Béla felkiáltása behatolt a fiatal fülekbe: „Ha a parasztságot is elveszti az Egyház, ötven Prohászka sem tudja majd visszahódítani. "

A talpraálláshoz és az elinduláshoz az új pápai körlevél, Quadragesimo Anno (1931) adta meg a hatalmas lökést. Az általános gazdasági válság következtében a társadalmi feszültségek csak fokozódtak, a feudál-kapitalizmus és a „kereszténynemzeti" kurzus bástyái meginogtak. Hiába hangoztatták egyesek, hogy a pápai körlevél nem tartozik a tévedhetetlen pápai megnyilatkozások közé, a szociális érzéstől és a keresztény felelősségtudattól hajtott fiatalok nem vártak tovább.

Lépőid Antal kanonok magyarra fordította a pápai körlevelet. Közi-Horváth József prelátus „Proletárok megváltása" és Ko201