Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)
Bevezetés
népvándorlás korának viharai a római város pusztulását idézték elő. Az új egyházi intézmények kivételével a város római alkotmányos intézményei megszűntek. A nagyközépkor és középkor városaihoz az átvezető utat és hidat Itáliában az antik püspöki város őrizte és alapozta meg.45 46 47 Az egyház-város fogalompár elemzése során ezt a megállapítást szélesebb földrajzi területre is érvényesítette H. F. Schmid, aki szerint „a római kor városai a Rajna és Duna térségében tulajdonképpen csak mint püspöki székhelyek... mentó'dtek át topográfiailag és az egyházi földrajz szempontjából a német középkorba: Itáliában és Dalmáciában, de Galliában és Hispániában is a püspöki város egyenesen a város a nagyközépkorban". Az antikvitást tovább hordozó város különböző módon ható formában vált a nagyközépkori város-lét alapjává, részévé.4' A jogi kereteket végül is a város Európában létező korábbi előzményei alapozták meg, a középkor ezekre az előzményekre is építhetett. Léteztek természetesen olyan új vonásai is a nagyközépkor-középkor „városias" alakulatainak, amelyek nagyon is korhoz kötöttek voltak, de amelyeknek az „előzményekhez" való viszonyíthatóságát már a XIII. században a középkori jogászok bizonyították. Sokrétű és bonyolult a városi lét vizsgálata. Országonként, terület-egységenként más-más probléma állhat a vizsgálat középpontjában, a várostörténészek szempontjai, feldolgozásuk módszere is nagy változatosságot mutat. Ezeknek felderítése, összegzése nem csekély feladat, de az európai városfejlődés kiemelkedőbb vonulatának megrajzolásához elvégzése nélkülözhetetlen. Az európai várostörténeti kutatások főbb irányzatai — megítélésünk szerint — a jogelemek-in- tézmények és város egymástól elválaszthatatlan létezésére irányították a figyelmet. A jognak társadalmi realitása van, írja Kroeschell48, s hozzátehetjük: a városok létében ez a „realitás" a konkrét megfogalmazásban összegezhető jogi rendezőelvet jelenti. A jelen munka középpontjában ennek a rendező elvnek a nyomon kísérése áll. 45 Conrad, 1962. 324. old. 46 //. F. Schmid, 1957. 87. old. 47 Érmen, 1972. 14. és köv. old. 48 Kroeschell, 1968. 15. és 52. old. 22
