Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)

Bevezetés

1957-ben az Annales-ban, majd az 1973-ban közzétett tanulmányában a nagykereskedelem és pénzforgalom fellendülését a muzulmán vi­lág kihívásának tulajdonítja, ugyanakkor az ókori város és az iszlám impulzusra keletkezett középkori város közötti cezúrát emeli ki. Az ókori és középkori város közötti kontinuitás melletti állásfog­lalás Verhulsthoz fűződik, aki feltételezi, hogy Brüggeben, Antwer­penben, Gandban és máshol az ókori város tovább élt a nagyközép­kor folyamán, s a IX. század óta a város újjászületése nem a nemzet­közi kereskedelemhez kapcsolódott, hanem az ókori eredetű város­kezdemények által kifejtett gazdasági tevékenységnek helyi kerete­ken kívülre történt kibővülésére épült.27 Le Goff ezt azzal egészíti ki, hogy a romanizált területek topog­ráfiai folyamatossága kézenfekvő. Gondolatmenete további része azonban — francia vonatkozásban — eltér Verhulst megállapításától. A legfontosabb középkori francia városok központjában és altalajá­ban ott a római város, de ez romállapotban van! Ha nagy távlatok­ban a város természete és funkciója kerül a vizsgálat középpontjába, akkor „az ókorihoz viszonyítva a középkori város lényegesen új és más".28 Ennél a megállapításánál nagy körültekintéssel hivatkozik M. Blochra, aki szerint a középkori város mélységesen különbözik az an­tiktól, más lett a viszonya a környező vidékhez és „a középkor pol­gári csoportja megszerzett, legalább viszonylagos autonómiájával, va­lamint éltmódjával, érdekeivel és népességének mentalitásával hitele­sen idegen test képét adja".29 Le Goff a középkori város legfőbb vo­násaként gazdasági központ mivoltát emeli ki; ez a központ a terme­lés és csere központja, de nem a nemzetközi kereskedelemé, ahogyan Pirenne és Lombard tudni vélte. Teljes mértékben elfogadja Verlin- den 1972-ben kifejtett álláspontját, amely szerint: az ipar az elsődle­ges oka annak a demográfiai átalakulásnak, amelynek következmé­27 Vö. még Verhulst 1983-ban megjelent tanulmányát is, amelyben részletesen ki­fejti, hogy a kontinuitást elvető Pirenne nézeteit felülbíráló F. Petrinek nem­csak általában volt igaza; a legújabb kutatási eredmények — utólag is — Petri álláspontját igazolják. 28 Le Goff, 1980. 13. old. 29 Le Goff, 1980. 14. old. 17

Next

/
Thumbnails
Contents