Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)
Utószó
ban, I. Gelasius pápa (492-496) rendelkezésére megy vissza (Gratianus C 12 qu 2 c 23). Az említettek a római és kánonjog hazai térhódításának nemcsak a jelei, hanem annak bizonyítékai is: a városi szféra lett a legalkalmasabb ezek nagyarányú széleskörű befogadására és alkalmazására. Európa és hazánk jogi műveltség tekintetében való összehasonlíthatóságát egyaránt indokolja nemcsak az Árpád-korból származó, ismereteink szerint eddig egyetlen kommuna (Esztergomé) elismerése, ill. ennek európai környezetbe való beilleszthetősége, hanem annak felismerése, hogy Körmend (1244) és Radna (1268) hivatkozott okleveleiben vannak olyan alapvetően fontos szövegrészek, melyek a roncagliai gyűlésen keletkezett lex Omnis, lex Regalia, valamint a konstanzi béke szövegrészeivel egyeznek meg. Az államfői hatalom érvényesítése a római és a kánonjog, valamint a consvetudo regni bázisára épült a XIII. században, IV. Béla és utódai idején is. A vizsgált időszak még nem teszi lehetővé, hogy általánosságban is megállapítható legyen: a jogi személyiséghez adott esetben hozzá tartozik a személy és a tulajdon azonos szabadsága. Ez a társadalom még az alakulás fázisában van, de valójában az alapok lerakása már a jogi konstrukció alkalmazásával megtörtént. A város-lét kezdetei követhetőek és egyszersmind a további kutatásokban újabb igazolást nyerhetnek. E korszaknak csak a kánonjog alkalmazásából eredő oppidum említései nem tartoznak vizsgálatunk tárgyához. Ha a civitas — immár nemcsak a püspöki városra korlátozva — és az oppidum közötti különbséget, mely már a XIV. század utolsó évtizedeire utal, mégis jelezzük, ezzel kutatásainknak a későbbi korszakra nézve is modell-értékű megállapítását kívánjuk hangsúlyozni. A civitas-ban a személy és tulajdona azonos szabadságot élvez; az oppidum-ban — még ha időnként civitas terminus technikusszal jelölik is — a jogi személyiség lakói szabad jogállásához kapcsolódik (szabad költözési jog!), ám a tulajdoni szféra az ott élők urának kezében vem. 166