Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)

II. A római és kánonjog Magyarországon: út a kibontakozás felé - A székesfehérvári kiváltságlevél (Keletkezésének feltételezett körülményei)

és ezért eme oklevél érvénye miatt vámmentességük is jó időre megszűnt, s ez állandó pereskedéshez is vezetett, melynek célja éppen az 1255. évi királyi oklevélben az apácáknak adott jog elleni tiltakozás volt. Az, hogy a már említett két oklevél ránk maradt, eme tiltakozásoknak a következménye. Vizsgálatunk középpontjába először a két oklevelet állítjuk, hiszen témánk szempontjából egyszerre lehetséges eltérő szöveginterpretációjuk nyomon követése és ennek az eltérésnek általunk adott megoldása.

A szakirodalomban eddig felmerült az a nézet is, hogy az 1411. évi és az 1496. évi kivonatolt oklevelek poena-formuláját hangsúlyozva, a két oklevél azonosságát kell az előtérbe helyezni.443 Ez a vélemény azért nem igazolta a tőle várható eredményeket, mert nem tért ki az 1496-os tartalmi átírásban megőrzött ama többlet-formulára, amely Szent István pápai legátus voltát tartalmazza. A kutatást e kérdésben Deér József megállapítása irányította tovább. Deér kutatása szorosan kapcsolódott ahhoz a következtetéshez, amely szerint a fehérvári oklevél kiadása II. vagy III. István korára datálható, — hiszen Szent István nem adhatott ki oklevelet — tehát olyan korra, amikor a szent király kultusza erőteljesen hatott.444 Ebbe a környezetbe kellett elhelyeznie Deérnek a „Stephanus rex pariter et legatus"-nak a magyarázatát is, amelyet különösen az a tény befolyásolt, hogy sem II. sem III. István önmaga nem volt pápai legátus. Deér a „Stephanus rex pariter et legatus'' kitételének a kronológiával való összhangját azzal teremtette meg, hogy különválasztotta a rex és legatus személyét, s ez utóbbit a III. István-kori Manfred San Giorgio in Velabro bíboros, pápai követtel ítélte azonosíthatónak.445 Ez a fordítás azonban nyelvtanilag sem állja meg a helyét, mert a „pariter et legatus" Szent István értelmezője, ugyanúgy, mint a „rex".

A már említett 1411. évi oklevélben és az 1496. évi ítéletlevélben található Szent István személyével, intézkedéseivel kapcsolatos utalások és szövegezések alapvetően más, hitelt érdemlő magyarázattal szolgálnak, mint az eddigi szakirodalom.

443 Fiigedi, 1967. 36. old.

444 Fügecli, 1961. 23 és köv. old. és Vő. 1967. évi tanulmányában. Győrffy 1963- 1987., II. 379. old.

445 Deér, 380-382. old.

157