Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)

II. A római és kánonjog Magyarországon: út a kibontakozás felé

teljesebb korporativ oklevél-kiváltságlevél rekonstrukciója.353 A továbbiakban a korábbi szakirodalomban kifejtett megközelítési mód értékelésére térünk rá.

Nem lehet bevonni az oklevél rekonstrukciójába a többször is elemzett s a „minta" fehérvári kiváltságlevél léte igazolására bizonyítéknak tekintett nyitrai kiváltságlevelet. Erre építve a fehérvári városszervezet korai létét kívánták a kérdéssel és a fent vázolt módszerrel dolgozó kutatók igazolni. Ennek az eljárásnak a nyitrai oklevél számos szövegrésze is nagy súllyal ellentmond. Mielőtt ennek taglalására rátérnénk, előre kell bocsátani a fehérvári oklevél keltezésére vonatkozó hipotézis elemzését. Mivel Fehérvár IV. Béla-kori oklevele Szent Istvántól eredeztethető kiváltságról ír, feltételezték, hogy a IV. Béla idejére (1237) datált Szent István-kori kiváltság nem is Szent István, hanem a Szent István hagyományt őrző XII. századi két István király egyikére, II. ill. III. Istvánra utal. Ezt a keletkezési időt maguk a források, a fehérvári kiváltságlevél és a nyitrai oklevél cáfolja meg. Annak az elképzelésnek az alapján, amennyiben a nyitrai oklevelet, a fehérvári kiváltságlevél tekintetében forrásként felhasználhatónak ítélik meg, hogyan lehet a XII. századra elfogadni a nyitrai oklevélnek római-kánoni jogi eredetű causae civiles et criminales (Cod. lust. IX. tit. XXXI. és Gratianus C 11. qu 1. c 30-31.) itt alkalmazott kifejezését, amelynek XII. századi használatáról Magyarországon nincs tudomásunk. Másrészt: a vonatkozó teljes szöveget idézve: „...villicus omnes causas pecuniarias civiles et criminales ad instar civium Albensium predictorum cum duodecim iuratis debeat fine debito iudi- care...", azaz a 12 esküdt léte már sajátosan „nyitrai" vonás, a két említett római-kánoni jogi elem XIII. századi, a kiváltságlevélnek pedig az a része, amely rögzíti, a tatárjáráskor teljesített katonai érdemeikért kérték, hogy: „...ipsis et eorum successoribus perpetuo Albensium civium dedimus libertatem...", egy olyan libertas-fogalom meghatározását adja, amely hadi érdemekre épül. Konkrét rendelkezés kapcsán, pl. amely a keddi forum liberum tartására utal, ill. a 12

353 Az oklevél korai létére és hatására vonatkozó tanulmányok: Fiigecli 1961.; Fü- gedi 1967.; Fiigedi 1967. Székesfehérvár; Kubinyi 1972. Székesfehérvár; Deér. Az ún. Szent István nevére hamisított fehérvári kiváltságlevél keletkezési korának bírálata, mely szerint semmiképpen nem keletkezhetett IV. Béla kora előtt: Ladányi 1991., 95-97. old.; Degré, 145. old.

130