Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)
II. A római és kánonjog Magyarországon: út a kibontakozás felé
IL A RÓMAI ÉS KÁNONJOG MAGYARORSZÁGON: ÚT A KIBONTAKOZÁS FELÉ A jogi szempontú módszert a magyar városfejlődés bemutatásánál szintén vezérfonalként kell tekinteni, ha a különböző jogosítványokkal ellátott város-szerű településeket azonos módon kívánjuk megítélni. A magyar várostörténetírásban, mint közismert, a Joris által jelzett öt ismérv, majd a kontinuitás és ennek bírálata, ezt követően a topográfiai dualizmus, mint módszer azonos módon jelentkezett és bővült a Christaller által kidolgozott rendszerre épülve a piac-körzetek és az egyetemre járók számából adódó következtetések lehetőségeivel. Az adott településre vonatkozó terminus technikusok települések minősítésére való használhatóságának bírálata 1977-ben megtörtént326, de a gazdasági ismérveknek, egyedenként értékelhető kiváltságleveleknek, a tájegységként jelentkező különbségeknek a középpontba állítása a kutatás számára még mindig lényeges maradt. A 'város'-t a XIII. században — néhány kivételtől eltekintve — nehéz meghatározni, légióként, mert inkább csak város-szerű települések vannak, melyeknek a kutatás későbbi helyzetük alapján „megelőlegezte" a város-minősítést. A XX. század elejére tehető annak a megállapításnak a kezdete is, amely különbséget tesz a „városi" kiváltságlevelek és az ún. „hospes"-kiváltságlevelek között s ez utóbbit kisebb értékűnek tekinti. Mindezeknek részletes taglalását részben a disszertáció meghatározott terjedelme, részben a már jelzett újabb módszernek az alkalmazása teszi mellőzhetővé. A városnak, mint jogi személyiségnek — azaz universitas-nak, communitas-nak — a középkorban adott gyakori meghatározása szeriirt: olyan emberek csoportja, akiknek egyazon jog keretében közös 326 Ladányi, 1977. 121
