Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)
Bevezetés
ezt a megközelítési módot pontatlannak tartja, s megítélése szerint szóba jöhető módszerként nincsen jelentősége. A jogi ismérv a városjog és városi jogállás vizsgálatára korlátozódott — állapítja meg. Egészen Pirenneig, sőt olykor napjainkig, ez volt a mérce és irányadó a várostörténeti monográfiák készítésénél. Hogy mennyire nem helyesli ezt, azt egyértelművé teszi kérdésfeltevése: szükséges-e a várost jogállása, az állammal szembeni autonómiájának többé vagy kevésbé magas foka révén meghatározni? A XIX. század elejére ennek ténylegesen igen nagy a jelentősége, amikor — Gilissenre hivatkozva írja — többségük adminisztratív státust (statut administratif) szerez. A középkorra vonatkoztatva, mindez mesterkélt. Hiszen állítható-e, hogy attól kezdve van város, amióta olyan külön városjog létezik, amely a kiváltságolt települést megkülönbözteti a környező vidéktől? Ennek az elvben megengedhető tételnek a praxis számos esetben ellentmond. Az esetek többségében a városi státus engedélyezésének időpontja nem ismeretes s nem is határozható meg. Máskor, a jog megadása egybeesik a városnak az alapításával (Gründungsstadt), de nagyon gyakran hosszú folyamat végén helyezkedik el, inkább végpontot, mint kiindulópontot jelent.9 S végül — mint írja — nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy fontos jogokat engedélyeztek olyan falusi közösségek sokaságának, amelyek soha nem voltak városok. Idézi H. Ammann éles bírálatát, aki szerint a falusi közösségeknek adott kiváltságok semmibe vételével, olyan területek, mint Luxemburg vagy Vaud kanton a „városok földjévé" válnak. E harmadikként közölt elv azért is veszélyes eljárásmód, mert oda vezet, hogy a spontán kialakult városokban — tehát a nem alapított városokban — nem ismeri el azt az egész városi életet, amely gyakran, régóta megelőzte az alkotmányosnak nevezett periódust. Módszertani síkon ez az értelme a lengyel városok eredetéről kezdett vitának, amelyet a lengyel és német várostörténészek folytatnak a „locatio előtti" és „locatio utáni" városállapotokról. S eme megnyilatkozása teszi nyilvánvalóvá, hogy Joris éppen, hogy nem a jognak a szerepét vitatja, hanem olyan helytelen módszert vet el, amely a 9 A városi státushoz vezető kiváltságok több fázisban történő megadására elsőként Magyarországon Fiigedi Erik Kassa esetében mutatott rá. 9
