Krántiz Mihály: Órigenész élete és az Órigenész-kutatás - Studia Theologica Budapestinensia 14. (1995)

Bevezetés - I. Órigenész élete és személyisége - 1. Az alexandriai egyház szolgálatában

Annál nagyobb gondot okoz a katekétaiskola léte. G. BARDY szerint ellentmondások vannak Euszebiosz művében.32 Míg a HE V 10,1-ben a hívőknek szánt iskoláról van szó (tt|s twv tucttwv carrot) i SiaTpußiQs), amelynek Pantainosz állt az élén, addig a HE VI 6 ka- tekétaiskoláról (kkttixtictls) beszél, amelynek a vezetését Kelemen vette át, mint Pantainosz követője. Először úgy tűnik, hogy Euszebiosz általános vallásos képzést szolgáló intézményről ír, a második esetben viszont a keresztségre készülők oktatásáról. Ez az utóbbi tűnik biztosnak. Pantainoszra vonatkozó ismereteink alapján tudjuk, hogy ő nem foglalkozott katekumenek oktatásával, és ugyanez vonatkozik - a HE VI 6 ellenére - Kelemenre is. Irodalmi hagyatékában nincs utalás arra, hogy ilyen tevékenységet fejtett volna ki. Pantainoszt, Kelement és Órigenészt nehezen lehet összekapcsolni, mert közöttük sok az eltérés és az ellentmondó szempont. Órige- nész életének kritikai vizsgálata alapján nem állítható az, hogy Ori- genész Kelemennel tanítványi viszonyban állt volna, vagy, hogy őt követte egy bizonyos iskola vezetésében.33

Órigenész tehát ismeretlen elődök után lett a Didaszkaleion, a kifejezetten katekétaiskola vezetője.34 Az oktatás nem korlátozódott pusztán a keresztség előkészítésére, mert a képzésben a görög tudományok is nagy helyet kaptak. E tevékenységért a legtöbb kutató dicsérettel halmozza el Órigenész vállalkozását.35

211 előtt öncsonkítás (HE VI 8,1-5). HARNACK itt még megemlíti, hogy indokolatlan kétségbe vonni ezt a tényt, mert ezt REDEPENNING bebizonyította.36

Órigenész eme merész tettét, - amely az egyetlen, amit általában róla tudnak, mondja CROUZEL - számos kutató kétségbe vonja.37 Megjegyzik, hogy egyedül Euszebiosz közli az esetet, márpedig: testis unus testis nullus. Hivatkoznak továbbá a Máté-kommentár egyik helyére (XV, 1-5), ahol Órigenész a mennyek országáért vállalt szüzességről beszél, anélkül, hogy saját példájára utalna. Márpedig Órigenész elég alázatos, hogy helytelenítse öregségében azt a tettet, amit ifjúkorában elkövetett volna. Másrészről itt a kasztráció rossz hatásait is elemzi, amely - úgy tűnik - saját tapasztalatából származik.

R. P. C. HANSON rövid tanulmányában kifejti, hogy a kor egyházi törvényei nem tiltották a kasztrációt, amely oly általánosan

20