Török József (szerk.): Mindszenty József emlékezete - Studia Theologica Budapestinensia 13. (1995)
Bozsóky Pál Gerő: Mindszenty bíboros az 1956-os forradalom idején
Mindszenty bíboros az 1956-os forradalom idején Sem akkor, sem később nem ők voltak a bosszúállás hirdetői, a megtorlá - sok irányítói, a gyűlölet és a bosszú apostolai. Nem ők, hanem többen is azok közül, akik ezeket a püspököket vádolták... — És az utolsó, véglegesnek szánt elítélés: Mindszenty nem fogadta el őszintén Nagy Imre kormányát. Nagy Imre háromszor volt kénytelen kormányátalakításhoz folyamodni, mert rövid, két hetes kormányzása alatt több minisztere, elvbarátja, harcostársa cserben hagyta félelemből vagy érdekből. Mindszenty nem hagyta őt cserben. TUdy államminiszter volt megbízva az egyházakkal való kapcsolatok fenntartásával. Tildyvel többször találkozott és tárgyalt, lojálisán. Maiéter tábornokot fogadta, neki köszönetét mondott és sok sikert kívánt az ország függetlensége érdekében tett erőfeszítéseihez. Sem a forradalom alatt elmondott beszédeiben, sem későbbi prédikációiban, sem Emlékirataiban Nagy Imre személyét, személyét, szándékát, törekvését soha nem bírálta. Többször hangoztatta, hogy müyen nehéz helyzetben kellett átvennie az ország ügyeinek irányítását. Végső életáldozata előtt pedig fejet hajtott. A forradalom utáni napokban tartott utolsó, és már idézett sajtónyüat- kozatában kereken és világosan kijelentette: „Nagy Imre kormányát ismerem el Magyarország törvényes kormányának. Kádár Jánost idegen hatalom erőszakolta az országra.” És ez fájt nagyon az akkori politikai élet vezetőinek, bármüyen posztra jutottak is az oroszok második bejövetele után. Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy Kádár János sem tudott megbocsátani sem egyiknek, sem másiknak. Mindszentyt számkivetésbe kényszerítette, Nagy Imrét halálra juttatta. A szocialista/kommunista akkori törvényesség nevében. 1956 igazsága azonban továbbra is igazság maradt. És végül is győzött. 71
