Török József (szerk.): Mindszenty József emlékezete - Studia Theologica Budapestinensia 13. (1995)

Lipthay Endre: A Mindszenty-per az osztrák sajtó tükrében

A Mindszenty-per az osztrák sajtó tükrében A felsorolt napüapok 1948 december végétől január első feléig nagy részletességgel tájékoztatnak az eseményekről, többnyire az első oldalakon vastag, kiemelt címekkel kezdve tudósításaikat. A híradások második nagy hulláma január végén kezdődik, amelynek fő témája a készülődő per, annak kimenetele és az egyre felerősödő tütakozási hullám. A december 28-án és 29-én megjelenő lapok jóllehet drámai formában számolnak be az esztergomi érseki palotában a bíboros — édesanyja jelen­létében történt — letartóztatásáról, mégsem tartják váratlannak az ese­ményt. A Die Presse már 1948 októberében és novemberében „a kommu­nisták Mindszenty ellen irányuló offfenzívá jának megerősödéről” ír. A Wi­ener Zeitung szerint „az iskolák államosítása körül csak még jobban elmér­gesedett feszültség után az elmúlt hetek Mindszenty- ellenes hecckampá­nya most érte el tetőpontját”. A független lap a bíboros személyiségéről úgy nyilatkozik, mint „aki rendíthetetlenül száll síkra az Egyház jogaiért, s aki egyben az ellenállás utolsó látható mentsvára volt Magyarországon”.6 A kiadott közlemény vádpontjainak, rámutatva azok ellentmondásos jegyeire, a polgári és szocialista lapok nem adnak hitelt. A Die Presse, amely már legelső tudósításában „kirakatper” előkészületeiként értékeli az egész eljárást, felteszi a kérdést: „Miként végezhette a bíboros felforgató tevé­kenységét, amikor köztudottan régóta rendőri megfigyelés alatt állt?”7 A Szabad Nép hasábjain leközölt, a vádakat bizonyítandó levelekkel kapcsolatban, amelyek az állítólagos titkos irattárból kerültek elő, az Arbe­iter Zeitung megállapítja, hogy „csupán egy ártatlan levélváltásnak tekint­hető, amelyből éppen az derült ki, hogy az amerikai kormány nem akart Magyarország belügyeibe beavatkozni”.8 A Sárga Könyv egy három nyelvre lefordított példányát éppen Bécsben adta át a magyar ügyvivő a sajtó külföldi képviselőinek. Azonban ennek a gondosan összeállított munkának sem lett kedvezőbb fogadtatása. Az Ar­beiter Zeitung egy szúrással a szélsőbal felé, megjegyzi: ,A szerkesztő és a fordító megspórolhatta volna a fáradságot, mert a vasfüggönyön túl ezt az irományt senki el nem hiszi, kivéve persze a kommunistákat, akiknek ezt az ügyet is le kell nyelniük.”9 A nem mindig elfogulatlan néppárti Tagesze­itung jellemzése szerint „a könyv roppant primitív stüusán a nemzetközi kommunista zsargon jegyei is felfedezhetők s ez eleve ront a hitelén.”10 45

Next

/
Thumbnails
Contents