Török József (szerk.): Mindszenty József emlékezete - Studia Theologica Budapestinensia 13. (1995)
Adriányi Gábor: Mindszenty nagy egyházfő kortársai: Beran, Stepinac, Wyszynski és Slipyj bíborosok
Mindszenty nagy egyházfő kortársai függetlenségét és önkormányzatát, lemondott nyomdákról, intézményekről, kórházakról, iskolákról. Az így 1950.április 14-én kötött megegyezést a kommunista hatalom természetesen nem tartotta be, hanem tovább folytatta az Egyház elleni támadást. Hiába erősítette a pápa a prímás pozícióját azzal, hogy 1953 januárjában bíborossá kreálta, még ugyanez év szeptember 26-án lefogták és teljesen elszigetelve, titkos helyen tartották. Az 1956- os októberi események azonban arra kényszerítették a rendszert, hogy Wyszynskit engedje szabadon. A prímás diplomáciai bölcsességére utal, hogy nem követelt vissza semmit, hanem munkáját ott folytatta, ahol 1953- ban abbahagyta. Nem akart semmi mást, mint a megmaradt lehetőségek maradéktalan kihasználását. így sikerült neki az Egyház és állam közötti koexisztenciát húsz éven keresztül biztosítani. A lengyel nemzeti politikát — a volt kelet-német területek egyházi integrálását (1972) — támogatta, mégis a politikai ellenzék vezére lett. A lengyel nép, a papság és a püspöki kar egy emberként sorakozott fel mögéje. A legfőbb egyházi vezetést valóban kezében tartotta, egyetlen egy püspök sem lett kinevezve, akit nem ő javasolt volna. Nagy nemzeti, katolikus megmozdulások segítségével (pl. Müleneum 1966, Mária-év stb.) erősítette és mélyítette népének hitét, a katolikus Egyház a nemzettel szinte azonosult. Mestere volt a politikának. Természetesen neki is meg voltak a maga kudarcai vagy küzdelmei. így pl. a lengyel kormány a magyar példa nyomán szeretett volna a püspöki kinevezéseknél egy listát a Szentszéknek fölterjeszteni, azaz Wyszynskit kikapcsolni és a tárgyalásokat direkt Rómában folytatni. Ebbe a Szentszék meghatalmazottja, Agostino Casaroli, bele is ment volna. Wyszynski azonban nyüvánosan is vitába szállt vele és elérte, hogy amikor a lengyel külügyminiszter, Stepan Olszowski, 1973. november 12-én ezt a kérdést VI. Pál pápának előadta, az így válaszolt:„A lengyel püspöki kar hozzájárulása nélkül nem teszünk semmit!” Amikor 1981. május 26-án Wyszynski meghalt, személyében az egyetemes Egyház egyik legmarkánsabb egyéniségét vesztette el. A lengyel katolicizmus lényegében diadalmas, az ateista kommunizmust legyőző útja neki volt köszönhető. Bölcs, kiegyensúlyozó és rugalmas politikájával a lengyel Egyházat megmentette és új utakra vezette. Természetesen ez neki nem sikerült volna, ha a lengyel nép történeti okoknál fogva ebben a szomorú időszakban is nem a Katolikus Egyházban látta volna jövője biztosítékát. * 37
