Török József (szerk.): Mindszenty József emlékezete - Studia Theologica Budapestinensia 13. (1995)
Körmendi József: Mindszenty József veszprémi püspök tevékenysége
Mindszenty József veszprémi püspöki tevékenysége A következő napon — március 29. — főpásztori szózatban köszöntötte az egyházmegye papságát és híveit, vázolva püspöki programját. A hívekhez szólva azt hangsúlyozta, hogy püspöki címerét az Árpádházi szentek Veszprémből kisugárzó erényeire alapozta. Ezt szimbolizálta Árpádházi Szent Margit lüiomos, misekönyvet tartó alakja a ,.Pannonia sacra” felirattal. / Megyéspüspökként a Nagyasszony tiszteletét és az Árpádházi szentek erényeit kívánta követendő példaként hívei között élővé tenni. „Hitben és erkölcsben meg kell újúlnunk... csak a bűntől rettegjünk, a szentségtől nem kell félnünk... Isten keze megsegít és a régi magyar erények újra visszatérnek... és az egyéni, családi és nemzeti életben újjászületés következik be az Egyház és a Haza javára.” Azért, hogy ez a program az egyházmegyében élő gyakorlattá válhasson, kérte a papságot, „hogy az első körlevélnek a hívekhez szóló részét Húsvéthétfőn a főistentiszteleten olvassák fel és szerencsés egyházkormányzatomért egy Miatyánkot és Üdvözlégyet imádkozzanak el a hívek a Hit, Remény és Szeretet felindítása után...”8 Megyéspüspöki törekvéseinek középpontjában a hívek lelki gondozása állt.Ezértmár 1944 tavaszán megkezdte a bérmálás szentségének kiszolgáltatását, amelyről körlevelében értesítette a híveket. Hangsúlyozta, hogy a bérmálásról senki ne maradjon el anyagi nehézségek — cipőhiány és a ruha gyengesége miatt —, mert nagy szükség van a Szentlélek erősítő kegyelmére.9 1944. május 6. és június 7. között 31 plébánián bérmált az igali, pacsai, nagykanizsai esperesi kerületben. Minden egyes esetben felkereste a plébánia területén lévő szerzetesházakat, a rk. iskola vezetőtanítóját, az egyház- község vüági elnökét, a plébánia területéről származó papok és kispapok szüleit, a példás életet élő közigazgatási és társadalmi személyiségeket.10 A bérmáló utakkal kapcsolatban útmutatást adott az akkori helyzetben felmerülő egyházjogi kérdések megoldására. A keresztelésre jelentkező zsidókkal szemben szeretetteljes elbírálást kért papjaitól. Senkit komoly ok nélkül ne utasítsanak el, de kellő előkészítés nélkül se kereszteljenek meg. Ebben az esetben is be kell tartani a házasságkötéssel kapcsolatos előírásokat. Papjainak lelkére kötötte, hogy az új keresztényeket, az un. neofitákat, továbbra is szeretettel gondozzák.11 11
