Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Ruzsiczky Éva: Fordítás a nyelv- és stílusújítás szolgálatában

írásé elválasztassék" (1817. Szemere Pál K.-nak: Lev. XV, 181). — Les- sing-fordításáról Kazinczy úgy vélekedett, hogy 'az a' Magyar Publi- cumnak, melly a' sok dibdábságok által annyira el van szoktatva, hogy a' jó darabokat nem is ízleli, nem volna kedves" (1810. K. Vida Lászlónak: Lev. VIII, 78).

Osszián-fordítását Kazinczy csak keveseknek szánta. „A könyv nem mindennek való; kevés olvasói lesznek" — írta (1815. K. Pongrácz Jánosnak [?]; Lev. XIII, 256; 1. még: 1815. K. Helmeczy Mihálynak: Lev. XIII, 266). Úgy vélekedett, hogy „Poétát, régi Poétát [,] nehéz értelmű 's tónusú Poétát" nem úgy kell „fordítani 's szóllaltatni, hogy a' Szent Mihályi Prédikátor' hallgatóji is megérthessék" (1814. K. Dessewffy Józsefnek: Lev. XII, 202). Igaz, tartott tőle, hogy emiatt az újítás ellenzői majd „megadják" neki (vő. 1814. K. Döbrentei Gábornak: Lev. XII, 236;

1815. K. Berzsenyi Dánielnek: Lev. XII, 315; 1815. K. Szentgyörgyi Józsefnek: Lev. XII, 341). De nem rettent vissza: „Nem gondolok vele, ha Túladuna keresztre van is; attól az ember meg nem hal; s' osztán jó ügyért nem kár szenvedni" (1815. K. Helmeczy Mihálynak: Lev. XII, 15; 1. még: 1815. K. Pápay Sámuelnek: Lev. XIII, 275). Neki csak az volt fontos, hogy hozzászoktassa az olvasót a szokatlanhoz, mert úgy ítélte meg, hog ebben „érdem van, nagy érdem" (1815. K. Pápay Sámuelnek: Lev. XIII, 274-5). Ám aggodalma ezúttal fölöslegesnek bitonyult: az Ossziánt — legalábbis a kevésbé vaskalapos ortológusok — nem támadták; inkább kedvezőnek mondható a fogadtatása. Ezt maga Kazinczy azzal magyarázta, hogy „ily régi és homályos íróban" az újítások „szenvedhetőbbek azok számára, akik egyébként nem értik, mi a haszna az újításnak (1815. K. Pongrácz Jánosnak [?]: Lev. XIII, 258), s „régi kor' énekében a' szokatlan szók és szóllások" hamarabb elnyerik az olvasók tetszését (1816. K. Horváth Endrének: Lev. XIV, 224; 1. még:

1816. K. Nagy Gábornak: Lev. XIV, 2; stb.).

Felhasznált irodalom:

RUZSICZKY Éva, Irodalmi nyelvi szókincsünk a nyelvújítás korában. Kazinczy tájszóhasználata alapján. Budapest, 1963 TOLNAI Vilmos, A nyelvújítás. Budapest, 1929.

463