Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Ruzsiczky Éva: Fordítás a nyelv- és stílusújítás szolgálatában

gyönyörködőt, szófaragót és nyelvkorcsosítót, utolérhetetlenűl széppé, 's látni fogják, hogy fordítója az előképet szerette, 's sajátságait megragadni s' dolgozásába áthozni törekedett. A' kettő közt magam az elsőbbséget a' régi ízlésűnek adom..." (Előszó). De azért a „franczia gázló szabadsággal" fordított kisebb részeknek is megvolt a rendeltetésük: ezeknek épp azt a szerepet szánta, hogy az olvasót meggyőzzék arról, ,,a' mit Heyne mond (...) hogy a' fordításnak sok külömböző ellenkező nemei varrnak" (1829. K. Guzmics Izidornak: Lev. XXL 2).

Ami az újrafordítás kérdését illeti: a nyelvújítás vezére természetesnek találta, hogy olyan művet is lefordítson, amelyet előtte vagy vele egy időben már más is lefordított. Például Sallustiust negyedikül ültette át magyarra (vö. Bevezetés XXXV.), miután már Baranyai Decsi János is lefordította (1596-ban), majd a kortársak közül Dugonics András és Szent-Györgyi Gellért is megpróbálkozott lefordításával (ez utóbbiak közül Szent-Györgyi fordítása 1811-ben napvilágot is látott. Dugonics fordítását Kazinczy kéziratból ismerve; (vö. Bevezetés XXXIV-V). Ám amikor a Szív képző regék 1808-ban Kazinczynak fordított egyveleg írásai I. címen először napvilágot láttak, Marmontel első fordítója, Bá- róczy Sándor szemrehányást tett érte: miért fordít olyan regéket, amelyek „jól rosszul, már egyszer fordítva voltának"; inkább még le nem fordított művek átültetésére fordította volna azt az időt, amelyet az új- rafordítással eltöltött (1808. Báróczy Sándor K.-nak: Lev. V, 290-1). Kazinczy megnyugtatta pályatársát: nem az ő érdemeit akarta csökkenteni, hírnevét sem állt szándékában csorbítani; ehelyett „nyelvünknek kicsinosodását" akarta előmozdítani Marmontel-fordításával, amelyet még fogságában elkezdett, mintegy stílusgyakorlatul (vö. 1808. K. Báróczy Sándornak: Lev. V, 311-2). — Itt említem meg: a korábbi fordításokhoz való viszony szempontjából, Kazinczy kora vagy még inkább az előző századok gyakorlatához tartotta magát. Sallustius-fordítása Bevezetésében olvassuk: „Később fordító, lopás nélkül veszi által a' mit mások jól ejtettek, 's bántás nélkül hagyja el a'mit nem szeret" (XXXV).

Tudatában volt a széphalmi mester annak az egyébként senki által kétségbe nem vont ténynek is, hogy a fordításnak megvannak a maguk tárgyi föltételei is. Nevezetesen: csak akkor lehet valamely szöveget más nyelvre híven átültetni, ha az illető nyelvben rendelkezésre állnak a megfelelő szavak, kifejezések, vagyis ha az úgynevezett célnyelv szó452