Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Boda László: A túlvilág rejtvénye és a dimenziók

tartományra" vonatkozik, melyről a jelen tanulmány szól: nem láthatatlan személyekre, hanem láthatatlan valóságszférára (Hamlet monológja). Ma sokat emlegetik az iskolai oktatásban az emberi konszenzus keretébe tartozó hitbeli és erkölcsi kérdéseket. A túlvilág hite s vele a láthatatlan valóságok rejtvénye ilyen ősi konszenzus. Mintegy bele van írva az ember transzcendensre való megnyitottságába. A nagy ellenfele ennek minden idők materializmusa, mely az atomista anyagértelmezésen alapult s az anyagban vélte a valóság legszilárdabb és egyedül biztos megjelenését. Az atomfizika ezt az akadályt távolította el. Mert azt hangsúlyozni kell, hogy benne nem arról van szó, amire sokan gondolnak: az atom ugyan nem felbonthatatlan (a-tomosz), de mindössze annyi történt, hogy helyette még kisebb részeket kell felvenni világképünkbe. Ezt egyértelműen el kell vetnünk a modem fizika alapján, utalva a hullámtérre és a „periodikus térállapotváltozásra".

Végső következtetésünk pedig az, hogy a teremtett valóságot a hagyományosnál vagy a hívő emberek átlagának elképzelésénél gazdagabbnak, többrétűnek kellene tartanunk, melyben a súlypontot a láthatatlan valóságszféra, ill. szférák jelentik. S ez — hasonlattal megvilágítva — olyan, mintha a teremtést több emeletesnek, más szóval: a négy dimenziósnál több dimenziósnak tekintjük, amely a tiszta immenzív létmód és a földi lét között van. Figyelmünket általában még a dogmatikában is az érzékelhető világra összpontosítjuk. Ami a metafizika kérdéseit illeti, a láthatatlan valóság keretében inkább annak személyes szubsztanciáiról beszélünk: Istenről, az angyalok létéről, az emberi lélek szellemiségéről. Azokra viszont gyanakodva tekintünk, akik okkultizmus címén a láthatatlan létszféra kérdésével foglalkoznak. Maradva a hasonlatnál, úgy tűnik, hogy sokan, akik hisznek a világ teremtett voltában és annak Teremtőjében, mintegy földszintesnek képzelik a teremtést. Kutatni- valónk van ugyan épp elég a kozmoszban is. Annak ismeretlen szobái, termei szintén fölvetik a kozmikus értelemben vett „más világok" lehetőségét. Egyik sem azonos azonban a „túlvilággal", amely még a modem, Rahner-Vorgrimler által írt Teológiai kisszótárban sem kap kielégítő értelmezést (lásd Másvilág, 467.). Ez csak akkor valósulhat meg, ha elfogadjuk, hogy a láthatatlan valóság az alapvetőbb, a mi tér-idő dimenziós világunknál biztosabban létező, s hogy tartogat még számunkra épp elég titkot ahhoz, amire a kopernikuszi fordulat következ327