Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Boda László: A túlvilág rejtvénye és a dimenziók

szerűen nem volt „hely" ebben a világképben. A Biblia olyan „papírdrámához" vagy misztériumjátékhoz hasonlított, mely a legnagyobb szellemeket is megihleti, de a láthatatlanokra vonatkozó üzenete nem kap helyet a képben. Olyan, mint az a dráma, melyet színpad hiányában nem lehet előadni. Csak egy példa: hogyan lehetne értelmesen és a tudománnyal — az akkorival — összeegyeztethetően beszélni a semmiből való teremtésről, ha az atomos anyag örök és teremthetetlen? Mi a lélek, ha a test atomokból álló és a fizikai törvények által összehozott alakzat, melynek mozgását, viselkedésformáját determinista természeti erők határozzák meg? Lehet-e egyáltalán komolyan venni a szellemet ebben a világképben? Miféle kísértetjárás lenne az az atomok zárt és minden transzcendenciát feleslegessé tevő világegyetemében?

Jellemző volt például a XVIII-XIX. század hamis kompromisszuma egyes fizikusok részéről, akik a Bibliát olvasva, a templomban vagy vallásos családjuk körében hívők voltak, a katedrán pedig ateisták. Ez a „kettős igazság" újraélesztése, alapjában véve azonban inkább valamiféle világnézeti tudathasadás.

Ma már meg lehet állapítani — és épp a teológia szemszögéből —, hogy a filozófia története kétféle poklot fogalmazott meg, miközben mindkettőben tagadta a pokol lehetőségét. Az egyik a szolipszizmus, amely szerint a valóság a gondolkodó tudatában létezik csupán. Ennek következtében csak ő létezik és rajta kívül nem létezik senki és semmi. A másik, a korábbi épp az atomisták hallatlanul sivár világképe az atomok örök körforgásával, a fizikai törvények által meghatározott determinizmus börtönében. Ebben a kozmikus „örökmozgóban" nincs Isten, nincs lélek, nincs szabadság, nincsen szeretet, nincs titok, és persze nincsen remény... Iszonyatosan sivár létforma ez. Valódi pokol.

Mekkora föllélegzés követte a modem fizika világképét, amely újra megnyitotta a lehetőséget a hit számára, amely fölszámolta a tér-időbe öltözött világ vak determinizmusát és a fizika részéről is megnyitotta a kaput a Titok előtt. A láthatatlant rehabilitálta és olyan nagyszabású valóságszínpad felismerését alapozta meg, amelyen elő lehet adni az üdvösségtörténet és a kinyilatkoztatás misztériumjátékát.

Alois Loidl felnőtteknek írt a keresztény hit leglényegesebb témáiról „Végső kérdések" címmel. Ebben Max Planckot idézi, a kvantumelmé318