Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Fila Béla: Teológus az Egyházban

céltudatosság. A zsinat új szemléletet és lendületet adott a teológiai kutatásnak és művelésének. Természetszerűleg átmeneti bizonytalanságot és feszültséget is okozott a múlt kritikus bírálata, a tudomány és a teológia újszerű kapcsolatának kialakítása. Sokan csak védekeztek, mások felvetették ugyan a problémákat, de igazán nem tudták azokat kezelni és megoldani. Sokan féltek az új történeti kritika szempontjaitól, a Szentírás, a hittételek újraértelmezésétől, és sokaknak ismeretlenek voltak a dogmafejlődés és a kinyilatkoztatás történetiségének új szempontjai. Csak igen kevesen tudták az új teológiai problematikát átfogó és megnyugtató módon kezelni ebben a korszakban.

Hazánkban külön nehézséget jelentett, hogy nemigen volt a teológusoknak bátorsága és leleményessége megtalálni a hangot a hatalmi pozícióban lévő marxista valláskritikával, az ateizmussal, és az ideológiával. Sikeresen szelektálva vette át a magyar teológia a nyugati, főként a német teológia eredményeit, persze az is igaz, hogy a magyar teológiában kevés az eredetiség és megfelelő keret és erőforrás hiányában nem tudott önálló teológiai kutatásra vállalkozni. Sokszor csak arra szorítkozhatott a magyar teológia, hogy átveszi a kiforrott, megbízható eredményeket, és közvetíti a magyar egyház számára, hogy szellemi szinten fönntartsa a hitet a hívő közösségben, hogy egyszerűen közvetítse és életben tartsa a keresztény életet. A teológusok csak a legalapvetőbb hittitkok értelmezésére vállalkozhattak, de azt is úgy, hogy a hívő közösség számára továbbítsák, és hogy a kívülállókat és érdeklődőket is bekapcsolják a teológiai érdeklődés körébe. Hazánkban eleve nem volt talaja a nagy és önálló teológusnak, a részletkérdésekbe bonyolódó, elaprózott teológiai kutatásnak. A magyar egyház számára csak az az út volt járható, ha arra törekszik, hogy a hitet pozitívan kifejti, az adott körülményekhez igazodva megalapozza és kedvet teremt a hit követésére, vállalkozik a hit ébresztésére és fenntartására. Ezt az alapvető feladatot a magyar teológia el is végezte. Lelkipásztori színezete van a magyar nyelvű teológiának és ezért nem követte a hagyományos skolasztikus módszert, hanem a kerügmatikus és üdvtörténeti módszert vette át. Arra volt szükség, hogy az emberek pontosan tudják, amit Isten kinyilatkoztatott és az egyház tanít. Úgy tűnik, a magyar teológiának sikerült megőriznie a magas népszerűsítő szintet, hiszen a szellemi nívó elengedhetetlen kelléke a hatékonyságnak, de meg kellett elégedni a magas népszerűsítő szinttel, mert a főbb célkitű18