Domonkos György (ford.): A családok lelki gondozása - Studia Theologica Budapestinensia 11. (1994)
III. A jegyesség: kegyelmi időszak
ság újdonságát is jelenti; a házasélet és családi élet szorosabban vett egyházi követelményei. Ezeket a tartalmakat, amelyeknek a pontosabb és konkrétabb megfogalmazása az egyházmegyét vezető püspök feladata, a hittanításra jellemző nyelven, odafigyelve kell előadni. Ez azt jelenti, hogy valamennyi témakört lényegre törő, közérthető és átfogó módon vezessünk be, az egymás után következő kérdések tárgyalása a lehető legli- neárisabb legyen, az elmondottakat a pontosság jellemezze, kerüljön előtérbe a bibliai kinyilatkoztatás alapos kifejtése, maradjunk hűek az egyházi hagyományhoz és használjuk fel mindazt, ami kitűnik a liturgikus szövegekből. Kiváltképpen fontos, hogy a tanítás pontos kifejtése olyan üzenetként legyen felfogható, amely képes a hallgatók személyét lelki helyzetében megszólítani. Hirdetni kell az Igét, amely e helyzetet megoldja, megtisztítja és átalakítja. Stílus, módszerek, időtartam A módszer segítse a hitélményt és az egyházi élet tapasztalatát Pontosan azért, mert nevelő és hitbeli útról van szó, az egyes találkozások ne szűküljenek le iskolai órákra vagy előadásokra. Legyenek az evangelizáció és hithirdetés alkalmai, nyissák meg a részvevőket az imaéletre és a liturgiára, irányítsák és buzdítsák őket a szeretet gyakorlására, keltsék fel a jegyesek érdeklődését és vonják be őket olyan módon, hogy a házassági előkészítés hitbeli élmény és az egyházi élet megtapasztalása legyen számukra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni ugyanakkor azokat az elemeket sem, amelyekkel maguk a jegyespárok járulhatnak hozzá a lelkipásztori munka hatékonyabb kifejtéséhez. Ebből következik, hogy senki sem érezheti magát felmentve az oktatás tartalma terén az értékek és célkitűzések teljeskörű és rendszeres kifejtése alól. Nem szabad elmulasztani intenzív imaalkalmak, esetleges re- kollekciók vagy lelkigyakorlatok felajánlását, a liturgiában, különösképpen az Eukarisztia megünneplésében való részvétel, a kiengeszte- lődés szentsége, jelentőségteljes karitatív tettek és tapasztalatok felkínálását. Ugyanakkor az egyes alkalmak különféle elemekből épüljenek fel, úgymint: a jelenlévők meghallgatása, a témakör kifejtése, csoportos munka, imádság, páros vagy csoportos beszélgetés. Ebből a szempont49
