Domonkos György (ford.): A családok lelki gondozása - Studia Theologica Budapestinensia 11. (1994)
III. A jegyesség: kegyelmi időszak
A) A JEGYESSÉG IDŐSZAKA A növekedés, a felelősség és a kegyelem időszaka A jegy esség: a növekedés időszaka A jegyesség nem csupán az átmenet és a jövőre történő felkészülés időszaka, hanem olyan idő, amely önmagában is jelentőséggel bír: a növekedés, a felelősség és a kegyelem időszaka. A növekedés időszaka, hiszen ekkor érlelődik az együttélésre való képesség; ekkor alakul ki a házaspár és edződik a kettesben való élet fáradságaira (a pszichológiai fáradságot is ideértve); ekkor osztoznak a fiatalok meggyőződéseiken, és ekkor szilárdul meg közös látásmódjuk, amely képes lesz egy életen át kitartani; ekkor finomodik önismeretük, az adományok és hiányosságok tekintetében egyaránt, a kölcsönös szeretet és megértés nehéz művészete által, túllépve bezárkó- zottságon, szenvedélyeken és önközpontúságon. Egyszóval, olyan életszakasz ez, amelyet fel kell fedezni és fel kell tárni, mint fontos állomást, amelyen a jegyespár szeretetkapcsolata lelkileg teljessé válik. A jegy esség: a felelősség időszaka A jegyesség a felelősség időszaka is, elsősorban a hivatás szempontjából. Ekkor kell világosan tisztázni a személyes hivatást a meghatározott másikkal kötendő házasságra. Olyan döntés ez, amely teret biztosít további megfontolásoknak a házasságra lépéssel kapcsolatban. Olyan életszakasz ez, amikor a jegyeseknek fel kell tenniük maguk számára a kérdést: a házasságra szóló hivatásukkal és kölcsönös választásukkal kapcsolatban. Ebből a nézőpontból közelítve, felelősségérzetük azáltal nyer kifejezést, hogy kapcsolatuk bizonyos állandóságra jut, s ez együtt jár azzal a megtapasztalással, hogy a kettejük közötti kapcsolat ezáltal más és új lett: nem általános barátság, hanem úton van a kizárólagosság felé, amely komoly és új elhivatottságot jelent, bár még nem végleges. Ez a felelősségérzet az, amely megköveteli, hogy a jegyesség tiszta szerelem 39
