Domonkos György (ford.): A családok lelki gondozása - Studia Theologica Budapestinensia 11. (1994)
II. Szeretetre meghíva
IL Szeretetre meghíva s Életünk: hivatás a szeretetre Minden ember vele született alapvető hivatása a szeretet A családpasztoráció abból a szemszögből nyer értelmet és értéket, amely az életet szeretetre szóló hivatásnak tekinti, és éppen ezért az életre és szeretetre irányuló neveléssel veszi kezdetét. Amint erre a Zsinat figyelmeztet bennünket, „a valódi nevelés az emberi személy végső célját figyelembe vevő alakítása" (Gravissimum educationis, 1.). Vagyis olyan útról van szó, amely az ember lénye és léte növekedését aszerint az igazság szerint kívánja előmozdítani, amelyet létébe Isten teremtő gesztusa ültetett. Minthogy az ember Istennek, vagyis a szeretetnek képére és hasonlatosságára teremtetett (ljn 4,8), a férfi és a nő emberségébe bele van vésve „a szeretetre és a közösségre képesség. így a szeretet minden egyes ember alapvető és természetszerű hivatása" (Familiaris consortio, 11.; A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1064.). Ebből következően az emberi lény az egyetlen olyan teremtett valóság, amelyik az őszinte önátadásban teljesíti ki önmagát (1. Gaudium et spes, 24.) és amelyik életének értelme a szeretet: „Az ember nem élhet szeretet nélkül. Önmaga számára az ember érthetetlen lény, élete értelmetlen, ha nem nyilatkozik meg előtte a szeretet, ha nem találkozik a szeretettel, ha nem tapasztalja és veszi birtokba, ha élénken nem vesz benne részt" (Redemptor hominis, 10.; Mulieris dignitatem, 7.). Házasság és szüzesség A házasság és a szüzesség a szeretet-hivatás megvalósításának sajátos módjai Ez a szeretetre szóló velünk született és alapvető hivatás, amelyet minden férfi és minden nő megkapott, teljesen megvalósítható a házasságban is és a szüzességben is: „A maga sajátos módján mindkettő hiteles 25
