Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Bozóky Pál Gerő: Szent István jeruzsálemi alapítványairól

Szent István király jeruzsálemi alapítványairól

Jean (Johann) Stilting a boUandisták egyik neves történésze (47) az időt óvatosan 1022 és 1038 között képzeli el, vagyis a magyar király uralkodásának utolsó éveiben. Ez nagyjából meg is felel a valóságnak, de 1022 itt is korai, és semmiképpen sem lehetett 1026/27 előtt, a már többször idézett jeruzsálemi katona-politikai helyzet miatt. De igazán építeni — és restaurálni is — csak 1030 után lehetett. Zarándokok kisebb számban már 1020 után is jöhettek, de az igazi vallásszabadságot csak 1027 után élvezték a keresztények, tehát 1026/27 táján a nyugati nagy zarándoklatok is megindulhattak, és ezúttal a zarándokok többsége valóban el is jutott Jeruzsálemig. Mindezt figyelembe véve vizsgáljuk most a magyar földön átmenő zarándoklatokról szóló értesüléseinket.

Raoul Glaber krónikája szerint Krisztus halálának ezredik évfordulóján, 1033-ban, már annyi zarándok jött össze a Szent Sír Bazilika körül, „amire a történelemben még nem volt példa”. Ám ez csak úgy történhetett meg, hogy az előző években, vagyis 1027 óta az új szárazföldi utat a Duna mentén már többen kipróbálták és annak jó híre Európa szerte ismertté vált. És a már részben helyreállított, részben restaurálásra váró szentélyekben szokásos ájtatossági gyakorlataikat szabadon elvégezhették. (48)

1027-ben járt Magyarországon, útban Jeruzsálem felé, Richard, a verduni Saint-Vanne apátja, akinek útiköltségét II. Richárd, Normandia hercege fedezte. Ez a zarándok-csoport igen jelentős volt, hiszen csaknem hétszáz főből állt.

Velük csaknem egyidőben indult útnak Vilmos, Angouléme grófja, több nyugat-franciaországi apáttal, szerzetessel és nemes lovaggal.

A gyakorlat úgy kívánta, hogy a nyugat-európai csoportok a magyar határhoz érve kérték a szabad átvonulást a magyar királyi udvartól. Szent István így mindig tudta, hogy ki utazik át országán, és a zarándok-csapat felelősétől azt is elvárta, hogy társai közt rendet és fegyelmet tartson. így akár személyesen, akár határmenti ispánjai révén azt is tudta, hogy valóban vallási szándék vezeti-e őket, vagyis hogy tényleg zarándokok és nem kalandorok, vagy éppenséggel kémek, esetleg ellenségek. Mert ez is megtörtént, amint ezt a strassburgi püspök kalandja igazolja.

37